Gaál Ibolya: A szegényügy- és felnőttvédelmi szociálpolitika története Szabolcs-Szatmár megyében 1867–1989. II. - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 6. (Nyíregyháza, 1997)

A gávai temető bejáratával szemben lévő községi gyümölcsös területére épült tornácos, — a tornácról kél bejárati ajtóval rendelkező — falusi ház, az 1929 évi tífusz járványszerű fellépése idején, a fertőző betegek elkülönítését szolgálta. A járvány elmúlta után temetőőri lakás és boncházként működött. Ennek egy helyisége, szegényház elnevezéssel funkcionált, de a valóságban csak szegényszoba volt, mert egyetlen helyiségben, férfiak, nők közösen laktak. Gávai volt községi szegényház, mely felvétel kb. az 1980-as évek második felében készült a községi tanács közreműködésével. A temetőőri lakáshoz csatlakozó, tornácra nyíló egyetlen helyiség volt a tulajdonképpeni kb. 8-10 fős szegényszoba. A szobában egyik oldalon a nők, másik oldalon a férfiak fekhelyei voltak elhelyezve. Fekhelyük házilag, fából készített dikó volt. A férfiak általában rongyos nagykabátjukkal takaróztak. Csak elvétve akadt kopott lópokróc. A nőknek háziszőttes vászonba helyezett szalmapárna volt a fejealja. Ok általában rongyos, foltos huzatú kis dunyhával már rendelkeztek, esetleg kopott lópokróccal. A férfiaknak és nőknek, összesen 8-10 főnek volt egy festetlen szekrénye.