Gaál Ibolya: A szegényügy- és felnőttvédelmi szociálpolitika története Szabolcs-Szatmár megyében 1867–1989. II. - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 6. (Nyíregyháza, 1997)

számuk 1947-ben 2477 főt tett ki. Ebből férfi 802 fő, nő 693 és gyermek 982 fő volt.

1351 A közgyógyellátásra jogosultak köre évről-évre tovább növekedett, mely ugyancsak megemelte a költségvetési kiadásokat. így 1949. január 1-től június 30-ig eltelt fél év alatt Szabolcs vármegyében a közgyógyellátásra jogosultak közül:

1352 - körzeti orvosok által gyógykezeltek száma 10 764 fő - körorvosok orvosok által gyógykezeltek száma 10 693 fő - városi orvosok által gyógykezeltek száma 6 443 fő volt. Szabolcs vármegye alispánjának jelentése szerint: ...,,A rendkívüli nagyösszegű szegény gyógy szerszámla rendkívül nagy próbára tette pénztárunk teljesítőképesésgét és a belügyminisztérium számvevőségén tett szóbeli közbenjárásra a belügyminiszter úr 110 000 Ft későbbi visszatérítendő államkölcsönt folyósított részünkre abból a célból, hoev azt teljes egészében szegény gyógy szer kifizetésére használjuk fel"... Szabolcs és Ung, valamint Szatmár-Bereg vármegyék 1950-ben történő egyesítése után is jelentős összeg szerepelt e címen a költségvetésben. A megye 1951. évi költségvetésében közgyógyszerellátásra 364 000 Ft volt előirányozva.

1354 A II. világháború után az 1/1958. (III. 23.) Eü.M. sz. rend. és ennek végrehajtása tárgyában kiadott 15/1958. (Eü.K.7.) Eü.M.sz. ut. intézkedett a közgyógyellátásról. E szerint igyenes orvosi és gyógyszerellátásra volt jogosult az, aki - rendszeres szociális segélyben részesült, - aki nem részesült ugyan rendszeres szociális segélyben, de koránál, egészségi állapotánál és szociális helyzeténél fogva egészségügyi ellátását saját erejéből biztosítani nem tudta, - aki hadirokkantjáradékban részesült, (a 100 és 75%-os hadirokkant bármilyen, aó5%-os hadirokkant csak hadieredetű betegsége esetén), - állami gondozásban lévő, nevelőszülőhöz kihelyezett gyermek, feltéve, hogy társadalombiztosítás szolgáltatásira nem jogosult. Majd mintegy 30 év múlva jelent meg a Szociális és Egészségügyi Miniszter 13/1989. (IV. 26.) SZEM. sz. rendelete a közgyógyellátásról szóló 1/1958. (III. 23.) Eü.M. sz. rend. módosításáról.