Gaál Ibolya: A szegényügy- és felnőttvédelmi szociálpolitika története Szabolcs-Szatmár megyében 1867–1989. II. - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 6. (Nyíregyháza, 1997)

szociális otthonok közül egyesek talán még ekkor sem tudtak teljes egészében felzárkózni ezekhez, mert olyan mélyről indultak. 1950-től kb. az 1960-as évek közepéig nagy textilhiány uralkodott. A textilellátottság terén is fejlődés következett be. Az első szociális otthonok megnyitása után még a heti váltáshoz szükséges textilia sem állt rendelkezésre. A későbbiek során ez a következólíéppen alakult Ev lepedők törölközők Ev száma egy főre jutó átlag (db) száma egy főre jutó átlag (db) 1965 3 347 4,9 2 702 4,0 1985 15 269 8.8 8 900 5,1 Ez a fejlődés azonban még mindig nem érte el a kívánt szintet különösen a régen megnyílt otthonokban. Erőfeszítések történtek ugyan, mert az 1968 előtti költségvetésben központilag megállapított évi 800 Ft textilnormának megfelelően biztosított összegeken felül többször kaptak az otthonok a megyei költségvetésből póthitelt, de különösen a fekvőbetegeket és elmebetegeket ápoló intézetekben még ez is kevésnek bizonyult. Ezekben az otthonokban sokszor naponta többször is kellett cserélni ágyneműt éppen úgy, mint más ruházatot. A gyakori mosás pedig a ruha élettartamát igen megrövidítette. A kényelmi eszközök beszerzése is egyre inkább előtérbe került. A hosszú asztalos, lócás, bádogtányéros ebédlőfelszerelés korszerűen felszerelt négyszemélyes asztalokra, háttámlás székekre, porcelántányérokra és csészékre cserélődött. A gondozottak, személyi ingóságaiknak elhelyezésére, kulccsal zárhaló, saját maguk által kezelt kis szekrényt, vagy szekrényrészt kaptak. A vaságyakat mindenütt felváltotta az ágyneműtartós heverő, amelyen napközben is kényelmesen pihenhettek. A kemény faszékek helyett kényelmes foteleket szereztek be. Szőnyegek, képek, virágok, kézimunkaterítcík, díszpárnák, ablakdrapériák tették lakályossá a szobákat. Az otthonok többségében központi fűtés biztosítja az egyenletes hőmérsékletet. Több intézetben, - ahol az épületadottságok lehetővé tették - a nagy női és férfi társalgók helyett, kisebb társaságok kialakítására alkalmas társalgók kiképzésével segítették elő a baráti kapcsolatok, mikroközösségek kialakítását stb.