Gaál Ibolya: A szegényügy- és felnőttvédelmi szociálpolitika története Szabolcs-Szatmár megyében 1867–1989. II. - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 6. (Nyíregyháza, 1997)

és a mereven előírt beutalást rend nem volt hatásos: Az ágykihasználás nagyon alacsony volt, és a felvett betegek döntő többsége nem utókezelhető chronicus belgyógyászati eset, hanem moribund vagy szociális indikációval elhelyezett beteg volt, egyszóval az utókezelő chronicus belgyógyászati részleg elfekvőként működött. Kivétel a 28 ágyas alcohológia, mely betöltötte funkcióját... A rehabilitációs osztály egyetlen percig sem tudta betölteni hivatását, és belátható ideig nem is fogja, mert sem a tárgyi, de főleg a személyi feltételek erre nem biztosítottak... Megyénkben pl. az igen fejlett megyei kórház sem rendelkezik ilyen osztállyal, de ilyen szakorvosa is csak egyetlen egy van,,... Tehát a beruházás módosítása ide vezetett! Az indokolatlan kórházi ágyfejlesztés megvalósulhatott az indokolt szociális otthoni ágyfejlesztés terhére annak ellenére, hogy többszázan kérték évente a szociális otthoni elhelyzésüket, - éveket várva a beutalásra —, ezenkívül a kisvárdai szociális otthon építkezéséhez. 1983. augusztus 31-én már egyes felszereltségi és berendezési tárgyak is megérkeztek.

1259 így piKv. 1/ Gőzüzemű tálalóasztal KG-737 top. 1 db 18 700 Ft/db Kv. 4/ Gőzüzemű ételfőzőüst KG-135/S. 2 db 21 200 Ft/db Kv. 5/ Gőzüzemű ételfőzőüst KG-136/S. 2 db 23 600 Ft/db Kv. II Elektromos tűzhely NT-1400 2 db 29 100 Ft/db A szociális otthoni beruházás megvalósítási folyamatának előrehaladottsága ellenére valósult meg a beruházás-módosítás. Mindezek hitelt érdemlóén bizonyítják az egészségügy kebelén belül működtetett szociálpolitika kiszolgáltatottságát, sokadrendűségét, amelynek következtében egy tollvonással lehetővé vállt, hogy az évekig tartó beruházáselőkészítés, (tervdokumentáció elkészíttetése, beruházási hitel, kivitelező biztosítása stb.) majd az építkezés megkezdése után, a beruházás kórházi ágyfejlesztéssé módosuljon. Az eljárás a tervgazdasági rendszer tervszerűségét is megkérdőjelezi. Ezenkívül minősíthetetlen az az eljárás, hogy krónikus belgyógyászati ágyakra szükség nem volt, mégis megvalósulhatott, míg a megye területéről évente több mint 300 szociális otthoni elhelyezés iránti kérelem érkezett. A kisvárdán tervezett 200 ágyas otthon helyett, a megye által, Hodászon és Tiborszálláson, a község külterületén vásárolt épületekben kialakított 220 és 100 ágyas szociális otthonok nem kompenzálták az itt elhelyezett idős embereket. A külterületen létesített szociális otthonokat egyesek „öregek intemáIótábora"-nak tekintették. Az idős