Gaál Ibolya: A szegényügy- és felnőttvédelmi szociálpolitika története Szabolcs-Szatmár megyében 1867–1989. II. - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 6. (Nyíregyháza, 1997)

két évtizeden át vonszolta magával évről-évre azt a nyűgöt, hogy az intézet 1971-ben történő indulásakor a tbc szanatórium elavult és nagyon hiányos berendezésével és ruházatával kellett megoldani feladatait. Az ilyenkor szokásos átállási költségeket ugyanis nem kapta meg. Az otthon 100 ággyal indult, de férőhelyei a Tiborszállástól 1988. január l-től átvett 20 férőhellyel 120-ra növekedett. A 100 férőhelyes otthonban állandóan magas volt a súlyos imbecillisek és idióták száma. A rendszeres orvosi ellátást itt is a körzeti orvos biztosította heti két alkalommal. Sürgős esetben többször is. A Nagykállói Megyei Elme- és Ideggyógyintézet szakorvosa 1975 januárjától havonta egy alkalommal kereste fel az otthont és látta el a szakorvosi teendőket. A betegek állapotára való tekintette] a megyében itt volt a legmagasabb az alkalmazotti, ezen belül a nővéri létszám. Az otthon megnyitásakor, 1971-ben 40 alkalmazottat vettek át a jogelőd TBC Szanatóriumtól. Még 1975-ben is a 20 ápoló közül csak 2 fő rendelkezett szakképesítéssel és 2 fő járt a munka melletti szociális otthoni ápolónői tanfolyamra. így sem az ápolás, sem a gondozottak foglalkoztatása nem lehetett elég 1188 szakszerű. Pinkóczy Albert munkaviszonyának megszűnése után Imre Teréz volt járási szociális titkár, majd főeló'adó vezette az intézetet, s nagy erőfeszítéseket tett a szakképzettség és a szakszerűség növelésére. Gálné Szabó Angéla és Tóth Béla állt még az intézet élén. A „szanatórium"-tól átvett 20 nővér közül csupán két fő volt szakképzett. Megnyitása után megkövetelték a szociális otthoni ápolónői tanfolyam elvégzését attól, aki e területen akart továbbra is dolgozni. Nehezítette a helyzetet, hogy az átvett, szakképzetlenül foglalkoztatott nővérek nem meghatározott időre szóló munkaszerződéssel álltak az intézet alkalmazásában, hanem kinevezettként. Ennek ellenére, nagy erőfeszítések, meggyőzések és személycserék után 1980-ra az akkor már 22 nővérből több mint fele szakképzett volt. Ekkor a dolgozók összes létszáma már 46 főre emelkedett, mely jóval fölötte volt a megyei és országos átlagnak is. Az otthont már az indulásakor a legsúlyosabb elmegyengék intézetévé szakosították. Az országban ilyen szakosítás még 1980-ban sem volt. A gondozottak súlyos állapota indokolta az átlagon felüli létszám biztosítását. 100 férőhelyre jutó alkalmazotti létszám:

1189 1975 1980 1985 1989 Szabolcs Ország Szabolcs Ország Szabolcs Ország Szabolcs Ország 34,5 32,3 35,9 34,6 37,6 37,0 '44,4 41,3