Gaál Ibolya: A szegényügy- és felnőttvédelmi szociálpolitika története Szabolcs-Szatmár megyében 1867–1989. II. - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 6. (Nyíregyháza, 1997)

A gondozási színvonal emelésének egyik fontos alapja, hogy megfelelő számú és szakmailag képzett személyzet álljon rendelkezésre. A megyében indult elsőmunka melletti szociális otthoni ápolónői képesítést adó tanfolyam végzős hallgatói 1958. szeptember 22-én tettek képesítő vizsgát a Nyíregyházi Egészségügyi Szakiskolában, s a végzettek 17,1%-a győrteleki nővér volt és ugyanitt 1962-ben pedig már minden gondozási munkakörben foglalkoztatott szakképesítéssel rendelkezett.

1086 Az 1970-es évek legvégén, a győrteleki otthon részére engedélyezett összes középkáderi állás 19 fő volt. Ekkor már nem csak a 19 nővéri álláson foglalkoztatott dolgozó volt szakképzett, hanem a gyermekgondozási segélyen (gyes-en) és táppénzen lévő dolgozók állandó helyettesítésére szerződéssel takarítónői munkakörben foglalkoztatott 4 dolgozó 1087 is. Az állandó helyettesek beiskolázásának az volt az előnye, hogy nyugdíjazás, elköltözés vagy más okból megüresedett nó'véri állásokat azonnal kipróbált és szakképzett dolgozókkal lehetett betölteni. Ezt más otthonokban is gyakorolták. A közegészségügyi állapotok elégtelenségét mutatta, hogy a győrteleki és fülpösdaróci otthonok az 1960-as évek elején még hullakamrával nem rendelkeztek, s így a hulla, temetésig az egyik hálószobában volt elhelyezve, mely közegészségügyi veszélyt hordott magában. Az otthonok szerződéses viszonyban álltak a körzeti orvosokkal, akik a szerződés értelmében hetente kétszer, de szükség esetén többször is 1088 vállalták az orvosi ellátást tiszteletdíj ellenében. A gyakorlatban azonban általában csak heti egy alkalommal keresték fel az intézetet, ha sürgős hívás nem volt. Otthononként változott az egészségügyi ellátás színvonala. Ebben az intézetben fordult elő az 1980-as évek végén Biró Istvánné jó állapotban lévő, nyugdíjas főnővér intézeti lakóval, hogy combnyaktörés után csak 3 hónap múlva műtötték. Ez is csak úgy következett be, hogy a 80 életévén túli beteg maga kérte a kocsordi ún. elfekvőbe történó' áthelyezését, s az innen kezdeményezett beutalóval került sor a nyíregyházi kórházban a műtét elvégzésére. A 96 évet élt idó's hölgy a késett műtétje után segédeszközzel még évekig képes volt hclyváltoztatára. A legmagasabb életkorban is, különösen ha pszichésen rendezett, (még ha a szociális otthont sokszor az egészségügyi dolgozók is utolsó állomásnak tekintik) jogos igénye lehet az ott lakóknak az emberileg biztosítható egészségügyi ellátásra. Szervezetének alkalmazkodó képessége ha nem is határtalan, de sokféle trauma elviselésére teszi képessé. E lehetőség megadása az egészségügyiek erkölcsi kötelessége.