Gaál Ibolya: A szegényügy- és felnőttvédelmi szociálpolitika története Szabolcs-Szatmár megyében 1867–1989. II. - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 6. (Nyíregyháza, 1997)

// Alcoholismus chronica. Atrophia cerebri 27 Delirium tremens, symptomás epilepsia 3/ Karakteropathia alcoholica 4/ Halucinosis alcoholica 57 Dementia alcoholica 6/ Paranoid kórképek, melyek alcoholismus talaján fejlődtek ki 77 Korsakow syndroma stb. Ezt követően a szamosangyaloson gondozás alatt álló ápoltakat az új profil szerinti, szakosításnak megfelelő otthonokba áthelyezték a 6/1960 Eü.M. sz. ut. 6.§ (2) bek. értelmében. Szamosangyaloson pedig a krónikus alkoholista diagnózissal rendelkezőket helyezték cl 1978. január 1-től kezdődően. A szakorvosi véleményeken kívül, a hosszú idő óta a szociális otthon átadó füzetében a nővérek által rögzített módon dokumentált magatartás kivonatos másolata képezte még az áthelyezés indokoltságát. Csak a rendszeresen alkoholt fogyasztó rendbontók kerültek áthelyezésre Szamosangyalosra az egész megye területéről. Az otthonban alkoholelvonás nem folyt, ugyanis állandó szakorvost, orvost nem biztosítottak. Az alkohol fogyasztás mérséklése érdekében az intézetet csak heti két alkalommal a délutáni órákban lehetett elhagyni, de ilyenkor szeszesital behozatalának tilalma alatt álltak, melynek betartását ellenőrizték. A kimenő korlátozása alatt az intézetben napi 2x1/2 óra időtartammal büfét működtettek, ahol szeszesitalt is árultak, de azt adagolták. A nyitva tartás alatt egy intézetlakót kétszer nem szolgáltak ki a pultnál. Ezzel a módszerrel térítés ellenében korlátozott alkoholfogyasztásuk biztosított volt. A büfét egy férfi ápoló működtette. Az intézet valamennyi dolgozója a nővértől a takarítónőig minden eszközt megragadtak, hogy a lakókból közösséget formáljanak. A kb. 500 lakosú kis faluban egy vegyesbolton és egy füstös kocsmán kívül más közösségi hely nem volt található az intézet átszervezése idején. Egyeseknek az igényét ez nem elégítette ki. Pl. az intézet átszervezésekor a 38 éves N. F. gondozottal az is előfordult, hogy hónapokon ál nem hagyta el az intézet területét. Az otthon büféjében sem fogyasztott alkoholt, bár a korábbi intézetben kritikátlan mennyiségben tette azt. A takarítási munkákban egész napot betöltéíen állandó jelleggel besegített, pedig közvetlenül az áthelyezése előtt nem tudták semmilyen munkába bevonni. Olyan célt tűzött maga elé, hogy az intézel igazgatója által meghatározott ún. „próbaidő" lejárta után önálló munkaviszonyt létesít. Ehhez a szociális munkaterületen dolgozók segítségüket megígérték. Az ilyen elhatározások ébrentartására