Fábián Lajos: Magyarország államszervezete fejlődésének vázlatos áttekintése - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 5. (Nyíregyháza, 1997)

Ötödik fejezet - A II. VILÁGHÁBORÚ UTÁNI MAGYAR ÁLLAM 1944-1989

- a szakigazgatási szervek, amelyek - zömében a tanácsok rendszerén belül működő osztályok, igazgatósa gok, csoportok, - kisebb részben a minisztérium, illetve más országos hatáskörű szerv alárendeltségében működő közigazgatási szerv, hivatal. 1.1 A helyi tanácsok a/ A második tanácstörvény (1954:X.tv„ a továbbiakban:Tt.II.) formailag megerősítette a tanácstestület szerepét, de továbbra is érvényesült a VB elsődlegessége. A törvényt nem követte a kívánt mértékben a tanácsok és szerveik önállóságának és hatáskörének növelése. A hatáskörök megindult decentralizálása, a hatáskörök leadása általában a megyéig, legfeljebb egyes esetekben a járásig jutott el. A törvény a városok jogállását illetően szakított a korábbi megoldással. A városok alaptípusává a járási jogi várost tette, azaz a járási tanácsok alárendeltségéből kiemelte a városokat, megteremtette ugyanakkor a megyei jogú város típusát, kiemelte ezeket a megye területéből és a megyei tanácsok hatásköre alól. így Debrecen, Miskolc, Pécs és Szeged - 1954. november 28-i hatállyal - megyei jogú várossá alakult. (Tt.II.2.,3. §, NET. 1954. évi 12. sz.hat.) A többi város - a korábban járási "fennhatóság" alatt állók is - járási jogú városi rangot kapott és tanácsuk a megyei tanácsnak volt alárendelve. (Tt.II.2.,3.§.) A községi igazgatási hálózat lényegében változatlan maradt. b/ 1965 után azonban központilag is segítették a községi közös tanácsok gyorsabb ütemű létrehozását.

145 1965-ben 195 községi közös tanács működött, 1966 elején a NET 52 újabb községi közös tanács alakítását rendelte el 136 község részére, majd ez évben még 101 új községi közös tanács alakult 265 községet