Fábián Lajos: Magyarország államszervezete fejlődésének vázlatos áttekintése - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 5. (Nyíregyháza, 1997)

Második fejezet - A POLGÁRI ÁLLAM 1848-TÓL 1918-IG

vényszékeket (Urbarialgericht). Ezeket 1860-ban összevonták. Fellebbvitel a kerületekben működő úrbéri főtörvényszékhez (Urbarial-Obergericht), innen a Bécsben felállított legfőbb úrbéri törvényszékhez (Oberstes Urbarialgericht) történt. Pesten működött a kereskedelmi törvényszék (Handelsgericht). (A korábban külön működő bányaügyi bíróságok jogkörét az e célra kijelölt törvényszékekre ruházták.) Az egyházi bíróságok szervezete a neoabszolutizmus alatt lényegében változatlan maradt. 1861-ben az osztrák bírósági szervezetet felszámolták. A régebbi vármegyei és városi tisztiügyészi szervezet, illetve a királyi tábla előtt a vádhatóságot ellátó királyi jogügyek igazgatója (causarum regalium director) helyett állandó állami ügyészi szervezetet hoztak létre. Ezek a bíróságoktól független vádhatóságok voltak. Az ügyészi szevezet a bécsi igazságügyi minisztérium közvetlen irányítása alatt állott. A legfőbb ügyész (General-Prokurator, később Oberstaatsanwalt) képviselte a vádat, a törvényszékek mellett ügyészek (Staatsanwalt) működtek. Az önálló járásbíróságok mellett egy ügyészi helyettes (Staatsanwalt-Substitut) látta el a vád képviseletét. Ez a szervezet 1861-ben szintén megszűnt, s csak a dualizmus alatt állították fel az önálló magyar állami ügyészi szervezetet. 1865-ben Belcredi gróffal új kormány lépett hivatalba az osztrák birodalomban. Acsászár Majláth Györgyöt kancellárrá, Sennyei Pált a helytartótanács elnökévé nevezte ki, felfüggesztette a Februári Pátenst, érvénybe helyezte az Októberi Diplomát. Lehetővé tették az Erdéllyel való Unió újbóli kimondását, a vármegyei bizottmányok újjászervezését és 1865. decemberére a magyar országgyűlés összehívását. (Ez az országgyűlés iktatta törvénybe a kiegyezést, annak előfeltételeit és a legsürgősebb végrehajtási rendelkezéseket.)