Fábián Lajos: Magyarország államszervezete fejlődésének vázlatos áttekintése - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 5. (Nyíregyháza, 1997)

Első fejezet - A FEUDÁLIS ÁLLAM AZ ÁLLAMALAPÍTÁSTÓL 1848-IG

Becstől függő és a bécsi érdekeket érvényesítő adminisztrátort ültetett a vármegyék nyakára, sőt II. József 1784-ben megszűntette a nemesi vármegyék autonómiáját.

28 II. József halála után visszaálltak a vármegyei nemesi önkormányzatok. Aszabad királyi városok

29 a XV. században "országrendiségre" emelkedtek. A törökdúlás után a nemesi rendek ellenállása ellenére egyre szaporodott a szabad királyi városok száma és némileg gyarapodott jogkörük és önállóságuk is. Számuk a XVIII. század végére elérte a hatvanat. A szabad királyi városok mellett az alsófokú közigazgatás szervei voltak a mezővárosok és a községek is. Megnőtt a mezővárosok súlya is. A mezővárosok (oppidum)

30 csak viszonylagos privilégiumokkal rendelkeztek, amelyek nem érték el az országrendiséggel bíró szabad királyi városok autonómiájának és önkormányzatának mértékét, s egy részük - nevezetesen a nem privilegizált, kontraktuális mezővárosok - még ennél is rosszabb helyzetben voltak. Jobbára csak abban különböztek a községektől, hogy a földesúrral szembeni kötelezettségeiket kollektive, szerződés alapján teljesíthették. A községek (jobbá gyközségek)

3i földesúri hatóság alatt állottak, de bizonyos földesúrtól függő - önkormányzatot kaptak. A községek szolgáltatásait, illetve belső közigazgatását a földesúrral kötött szolgálati szerződések, urbáriumok, illetve a - földesúr által kibocsátott, vagy engedélyezett - falutörvények szabályozták. A községi igazgatás élén a bíró (villicus, iudex) állott. Kisebb ügyekben - az esküdtekkel (jurati) együtt - ítélkezett is. A nemesi (curialis) községek

32 nagyobb önkormányzattal rendelkeztek. Elükön a hadnagy állott. A községekben a XVIII. századtól községi jegyzőt alkalmaztak. A kisebb köz-