Fábián Lajos: Magyarország államszervezete fejlődésének vázlatos áttekintése - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 5. (Nyíregyháza, 1997)

Első fejezet - A FEUDÁLIS ÁLLAM AZ ÁLLAMALAPÍTÁSTÓL 1848-IG

///. A FEUDÁLIS ÁLLAM 1526-TÓL 1848-IG l./ A mohácsi vész után az ország három részre szakadt.

1

' 2 a/ Az ország keleti része és Erdély - átmenetileg - különvált az anyaországtól. (Váradi béke, 1538/ Erdély (Transylvania), mint új állam külön államjogi alakulatot nyert. (13. melléklet) Önálló államiságát először 1541 -ben ismerték el. A XVI. század végétől viszont az önálló államiság elismerése állandósult. (Speyeri egyezmény, 1571/ Erdélyben is lényegében rendi képviseleti monarchia alakult ki. Az ország élén az országgyűlés által választott fejedelem állt, akinek uralmához azonban a török szultán megerősítésére volt szükség. /A fejedelem ezidőben a török birodalom hűbérese). Erdély fejedelme egyben a székelyek ispánja, a Magyarországi Részek ura. (Princeps Tran

sylvaniae, Comes Siculorum, Hungáriáé Partiumque Dominus) Erdély viszonylagos állami függetlensége a XVII. század végén szűnt meg. Ekkor a Habsburgok foglalták el Erdély fejedelmi székét, s Erdélyt a feudális kor végéig - Magyarországtól függetlenül - mint fejedelmek, Mária Terézia idejétől pedig mint nagyfejedelmek kormányozták. (14/a. melléklet) A törvényeket a fejedelem és az egykamarás országgyűlés együttesen alkották. Az országgyűlésen a három kiváltságok nemzet, a magyar nemesség, a székelyek és a szászok, valamint a Partium képviselői mellett a fejedelem által meghívott főurak (regalisták) vettek részt. Az erdélyi központi igazgatás szerve - az önálló fejedelmi korszak idején - a fejedelmi tanács, a közigazgatási tényleges irányítója, vezetője pedig a kancellár volt. A tanács tagjait a három kiváltságos nemzetből egyenlő arányban jelölték ki,