Fábián Lajos: Magyarország államszervezete fejlődésének vázlatos áttekintése - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 5. (Nyíregyháza, 1997)

Első fejezet - A FEUDÁLIS ÁLLAM AZ ÁLLAMALAPÍTÁSTÓL 1848-IG

tri) állt, helyettese az udvarispán (comes curialis) volt. A vármegyén belül lakó várnépek szervezete századokból (centurionatus) és tizedekből (dccurionatus) állott, élükön a századossal, illetve a tizedessel. Az ispán katonai segítője a seregben a hadnagy (maior exercitus), a vár katonai rendjének fenntartásában, s főleg a gazdasági vezetésben pedig a várnagy (maior castri) voltak. A korai feudális államban jelentős szerepet töltött be az egyház. István az országot egyházmegyékre: püspökségekre és érsekségekre osztotta, a következők szerint: I. Strigoniensis. Az Esztergomi Érsekség. Anno 1(K)0. II. Colocensis. A Kalocsai először Püspökség. Anno 1000., azután Érsekség Anno 1007. III. Agriensis. Az Egri Püspökség. An. 1000. IV. Beszprimiensis. A Beszprimi Püspökség. An. 1000. V. Transylvaniensis. Az Erdélyi Püspökség An. 1003. VI. Bachiensis. A Báchi Püspökség. Anno 1005. VII. Quinque Ecclesiensis. A Pécsi Püspökség. Anno 1009. VIII. Jaurinensis. A Nagy Győri Püspökség. An. 1030. IX. Csanadiensis. A Csanádi Püspökség. An. 1036. X. Nitriensis. A Nyitrai Püspökség. An. 1037.

7 (9. melléklet) István a püspökségeknek és az érsekségeknek hatalmas birtokokat adományozott. Az egyházmegyéken belül kisebb egységekként plébániákat szerveztek. Minden tíz falunak kötelessége volt templomot építeni, s gondoskodni a plébániák javadalmazásáról. A birtokon kívül az egyházak ellátását a tizeddel (decima) biztosították. Mindenki köteles volt terményei és állatszaporulata után az egyháznak tizedet adni. Az állam alapításával egyidejűleg megjelent a jog is. A legfőbb jogszabály a törvény (királyi decretum) volt, melynek forrása, kibocsátója a király. Ebben az időben azonban a törvénynél nagyobb szerepe volt az ún. szokásjognak. Megjelentek a kor végén a királyi kiváltságlevelek (privilégiumok) is. Pl. a királyföldi szászok kiváltságlevele, a Diploma Andreanum (1224), s a városi kiváltságlevelek.