Réfi Oszkó Magdolna: Gazdálkodás a Rétközben a XVIII–XIX. században - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 4. (Nyíregyháza, 1997)

2 A kedvezőtlen természeti és társadalmi tényezők szerepe a Rétköz hátrányos helyzetének kialakulásába

nak nyújtottak életteret. Ez pedig meghatározta az ott élők gazdálkodását, életmódját is. Szárazulatokra, magaslatokra és emelkedésekre utalnak a -fel, - föld, domb, talaj(a), gorond, korong, gerenda, halom, hát, hegy, homok(a), telek, szállás, szer, sziget, szöcske, zug, szög, szeg szavaink, amelyek a hely sajátosságaira utaló jelzővel kiegészülve váltak tulajdonnevekké. Hegynek mindig a falu legmagasabb pontját hordozó térszíni kiemelkedést nevezték. Ez általában egyet jelentett a Szőlőhegy-gyei (Pátroha, Kótaj), ha nem, akkor ezt a névadásban is jelölték. A Csepüs-hegy „egy meglehetős magas sivatag homok hegy, melynek tetejétől oldalán allyáig szörnyű csepü forma perje terem" (Döge, Pesty F.). Volt Ködmönös-hegy, az „őszi bekötés előtt itt gyűjtötték össze a marhákat. Ilyenkor a pásztor a földbe ütött botjára tette rá ködmönét, ezzel jelezvén szolgálata leteltét" (Kék, Kiss L.), Konyhahegy, „ezen ... a Tatár világban gyakran konyhát 's tábort csaptak, mert egyúttal nagyon messzi lehet róla látni" (Vasmegyer, Pesty F.), Rókalyukhegy „mely kb. 10 m magas lehet, a rókák valóságos barlangja volt" (Kótaj, Kiss L.). Tiszarádon Bacsó-hegy (bacso=juhászgazda), Demecseren Dinynyés-hegy, Gégényben Határ-hegy, Kéken Kis- és Nagy-Szilashegy („a rajta termett szil erdőről elnevezve"), Ibrányban Rozs-hegy volt. A halom a hegynél alacsonyabb, de árvízmentes helyre utal. Érdekes, hogy vidékünkön, az Alibid más tájaihoz hasonlóan elsősorban azokat a magaslatokat nevezték így, amelyek kialakításában a lakosságnak nem kis része lehetett. Mesterséges kialakításuk, nem túl nagy számuk lehetett az oka, hogy a halom szóval jelzett térszíni forma nem terjedt el a Rétközben. Három-halom „ez egy szép hármas domb, fekete földből össze hordott hely, őrhelyek voltak a régibb, villongós időkben" (Gáva, Pesty F.). Ásotthalom Bujban, Kányahalom („a tulajdonosáról elnevezve") Gáva községből ismeretes. A domb elnevezés a halomhoz hasonlóan kevésbé elterjedt. Talán a halomnál kisebb területű és alacsonyabb térszíni kiemelkedés jelölésére használták. Árvízmentességét a földhasznosításra utaló helynevek példázzák: Szőllős-domb „hajdan a Bessenyei család szőllős dombja" (Tiszabercel, Pesty F.), Pallódomb „mellyen Rádról a nagyrét miatt a lápon deszkapallón jártak keresztül Vasmegyeire" (Tiszarád, Pesty F.), Korongdomb „a jószág delelőhelye volt"(Kékcse, Kiss L.). A Sűrűdomb növényzetéről kapta nevét: kökényfa, csipke, galagonya nőtt rajta, „itt hált a sertés" (Paszab, Kiss L.). A folyóvíz akkumulációs munkája teremti a fölyó/rafakat. Ez a régi Rétközben a legelterjedtebb térszíni forma. A mederrel párhuzamosan futó és hosszan elnyúló hátak legmagasabbak a part közeiében, és fokozatosan alacsonyodnak a mélyebb részek felé. Olyan szárazulatot jelentettek, melyet az árvizek megfuthattak, de magasabb részeik ármentesek maradtak. Nagyhalászon Tiszahát, Fűzfásérhát, Gáván Fövenyeshát, Ibrányban Miklós ere hát, Dombrádon Csereteshát, Kéken Szőlőshát volt. Újérhát Paszabon, mely „az