Réfi Oszkó Magdolna: Gazdálkodás a Rétközben a XVIII–XIX. században - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 4. (Nyíregyháza, 1997)

5. Földművelési, határhasználati rendszerek és művelési viszonyok a XVIII. század második felében

A földművelés középpontjában a kenyérgabona termesztése állt. Akár 2, akár 3 nyomásban folyt is a föld művelése egy-egy falu határában, a legfontosabb gabonafélék (búza, rozs, árpa, zab) valamelyikének termesztésével mindenhol megpróbálkoztak. Gáván Dombrádhoz hasonlóan „őszi bú, át azért nem vetnek, mert sokszori próbájok után rossá és üszöggé szokott változni".

19 Alig volt község, ahol az 1772-es vizsgálat során nem említették volna a mezőgazdasági termelést akadályozó tényezők között az árvizet (15. sz. melléklet). A talaj művelése továbbra is igen jelentős igaerőt kívánt. Általában egy ekefogat 4 marhából állt. Ahol a kevésbé kötött talajok lehetővé tették, ott a szántást 2 ökörrel végezték. Ez utóbbit mindig a község javadalmai között említették a lakosok, így Kékesén. Tiszarádon és Dögén. A települések 28%-ában egyáltalán nem trágyázták a szántóföldeket. Elsősorban a kertek és irtások talajának tápanyagvisszapótlásáról gondoskodtak, és a kukorica, dohány, zöldségfélék, tök és dinnye földjét trágyázták. 1771-ben, Demecserben készült tanúvallomást jegyzőkönyv szerint a lakosok ..mint nálok szokás volt fel fogdostak szántó földeket, némely részét kendernek megtrágyázták, miolta már tengerinek fogták azon szuglyot, a lakosok közül senki maga trágyás földjét nem engedte másnak".

20 Dombrádon a homokot trágyázták. Juhokat tartó falvakban kosarazással juttatták a trágyái a talajra. A trágyából általában garádgyát (kerítést) csináltak a telken. A magágy előkészítéséhez szükség volt a háromszori szántásra, de Nagyhalászon a kétszeri szántást is elegendőnek találták a gazdák.

21 A 13. ábra a növénytermesztés térszerkezetét ábrázolja az 1772. évi vizsgálat és a Helytartótanács rendeletéből 1770—71-ben elkészült terményöszszeírás alapján. Az utóbbi különös jelentőségű. A Helytartótanács 1767 óta többször sürgette a megyéket olyan összeírás elkészítésére, mely a vetésterületen kívül az emberek számát és a termény mennyiségét is feltünteti. Degré A. kutatásaiból tudjuk, hogy a felhívásnak a megyék Zala és Szabolcs kivételével vagy nem tettek eleget, vagy a kész összeírást később megsemmisítették. Szabolcs megye a dadái, a nádudvari és a kisvárdai járásokról elkészítette az összeírást, amely — kevesebb adattal, mint a zalai — csak az egyes települések összesített adatait tartalmazza az ott élők számáról, a búza, a rozs, az árpa. a zab, a köles és a kukorica terménymennyiségéről (köbölben).

22 A két azonos időpontban készült dokumentum nagyon jól kiegészíti egymást. A terményösszeírásban — Rozsály-puszta kivételével — valamennyi település szerepel (10. táblázat). A kisvárdai járás összeírásából hiányzik az árpa és a köles, amit inkább az összeírok mulasztásának tekinthetünk, mintsem a két növény feljegyzésre érdemtelen termésmennyiségének.