Réfi Oszkó Magdolna: Gazdálkodás a Rétközben a XVIII–XIX. században - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 4. (Nyíregyháza, 1997)

5. Földművelési, határhasználati rendszerek és művelési viszonyok a XVIII. század második felében

Szunyogh Istváné (Kostyu László) „csizmadia mesterséggel" szolgálta föl­desurát. — A szabadköltözködésűek (195 fő, 37%) különböző összegű pénz­es munkajáradékkal vagy csak bizonyos összegű pénz fizetésével tartoztak. 1772-ben a jobbágyok terményeikből kilencedet csak néhány településen adtak Gáván. Kemecsén „két esztendőiül fogvást tsupán az őszi életbüT. Kisvárdán „búzabul és rozsbul régtül fogva", „egy-egy darab seriestül tizen­hét krajcárt". Nyírbogdányban „mindenféle termésbül tizenkét esztendőiül fogva" és Tiszarádon „Patai Samu minden nemű jobbágyai mindenféle termésbül". Nemcsak a feudális földbirtok, hanem az államháztartás legfőbb jöve­delmét is a jobbágy személye, adója és robotja képezte. Ezért megszilárdítása megkívánta a jobbágy-földesúri viszony egységes, részletes és viszonylag ál­landó szabályozását. Az uralkodónőnek, Mária Teréziának e tárgyban 1767­ben kiadott rendelkezése nyomán 1771-ben megindult a helyzetfelmérés me­gyénkben. Az úrbérrendezést előkészítő „Investigatio"-ból, azaz a jobbágyokhoz in­tézett 9 kérdésre adott válaszokból megismerhetjük az úrbérrendezést (1771—1780) megelőző állapotot: az úrbéresek jogi helyzetét, a telek nagy­ságát, a földesúri szolgáltatásokat, a helység javadalmait, haszonvételeit és kártételeit, kárvallásait. A válaszok alapján elkészült az úrbérrendezést megelőző állapotot feltüntető előzetes úrbéri összeírás (4. sz. melléklet). A továbbiakban e két nélkülözhetetlen dokumentum alapján, valamint az úrbérrendezés által teremtett helyzetet rögzítő tabellák (5.sz. melléklet) ösz­szevetésével teszünk kísérletet a paraszti gazdálkodás jellemzőinek felvázo­lására. 8 Az úrbérrendezés munkálatainak egyik legfontosabb mozzanata a helysé­gek osztálybasorolása volt. Osztályonként változott a szántó és a rét nagysá­ga. Az első osztályba a legtermékenyebb talajú szántó tartozott. A rét nagy­sága attól függött, hogy a királyi rendelet a sarjúkaszálási lehetőségek figye­lembevételével hány kaszás rétet határozott meg egész telek után. A Rétköz­ben — Szabolcs megyéhez hasonlóan — 3 fokozatot állapítottak meg (8, 10, 12 kaszás rét). A 12. ábra a rétközi települések megoszlását mutatja a szántó és rét mi­nősége alapján készített osztálybesorolásról. Vidékünkön az I. osztályba a nyírségi részen és a Tisza mentén fekvő községeket, a III. osztályba a mély ártéren lévőket sorolták.

Next

/
Thumbnails
Contents