Réfi Oszkó Magdolna: Gazdálkodás a Rétközben a XVIII–XIX. században - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 4. (Nyíregyháza, 1997)

4. Gazdálkodás a XVIII. század első felében. Termelési övezetek magassági viszonyok alapján

igen fontos szerepe az alföldi, takarmányszegény tájak állatállományának ellátásában. 4.2 Szántó, kert A Rétköz lakóinak a föld művelése során igen sok természeti akadállyal kellett megküzdeniök. Az állandóan vízmentes térszín (10. ábra 7. övezet) az összterületnek csak töredékét adta. A 99—100 m tszf-i magasságú helyeket a települések ülték meg. Itt, valamint az ártér mélyebb részeiből szigetszerűen kiemelkedő dombokon, hátasabb földeken folyt a bizonytalan sikerű szántóföldi növénytermesztés. A gazdasági korszakokat nem az különbözteti meg egymástól, hogy mit. hanem hogy hogyan termelnek.

48 Milyen a talajművelés (feltörés) technikája, művelési rendszere, a határhasználat elsajátítási formája. A XVIII. század elején a Rétközben a földhasználat alapja a közösségi gazdálkodás, melyet részben a szántó és rét termelési övezetek művelési kényszere, részben a faluhatár (az úrbéres állományon kívüli) közös területeinek közös használata határozott meg.

49 Ez alól azonban néhány művelési ág. így a kert és az irtvány kivételt képezett. A falvakban a 2. illetve a 3 nyomásos gazdálkodást folytatták, valószínű, megszakítatlan gyakorlatként évszázadok óta (77. ábra). Történeti forrásaink közül az 1715—20. évi összeírás az első, ami kitér a földművelési rendszerek vizsgálatára, jellemezve a gazdasági adottságokat, külön kitérve a föld termékenységére, a termés mennyiségére (azaz, hogy az elvetett mag hány szoros magot fizet). Az összeírás szerint a rétközi falvakban - 2 nyomásos gazdálkodás 15 településen (53.5%): - 3 nyomásos gazdálkodás 12 településen (42,9%): - „Több" (4) nyomás 1 településen (3,6%) folyt. (Az összeírásban 28 község szerepel. Kótaj és Rozsály ekkor még praedium.) Összehasonlítva a falvak művelési rendszer szerinti megoszlását az országos adatokkal, megállapítható, hogy bár az országos átlagtól (parlagoló + 2 nyomású gazdálkodás 61%, 3 nyomású gazdálkodás 27%)

50 pozitív irányban jelentősen eltér, a mostoha természeti adottságokból eredő földhasznosítási akadályok (vízborítottság -> szűk határ) a lakosságot olyan foglalkozási ág művelésére kényszerítette. amelynek gyakorlásában a 2 nyomásban hasznosított föld jobban szolgálta a gazdálkodás sikerét és eredményességét. A földművelési rendszerek területi eloszlását vizsgálva látható, hogy a Nyírség peremi részeken a földművelés került előtérbe (3 és „több" nyomás). Nagyhalász jelentékeny kiterjedésű határának köszönhette (legnagyobb területű község a Rétközben), hogy egyéb legeltetési lehetőségek birtokában, nem volt szükség a szántó 1/3-ánál nagyobb ugarlegelőre.