Réfi Oszkó Magdolna: Gazdálkodás a Rétközben a XVIII–XIX. században - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 4. (Nyíregyháza, 1997)
4. Gazdálkodás a XVIII. század első felében. Termelési övezetek magassági viszonyok alapján
zási tevékenységre utal. Néhány esetben azonban a főmederből csak olyan sekély medrű ér (vagy fok) szakadt ki, melynek nevét sem jegyezték fel a hossz-szelvényre. 15 Ezzel kapcsolatban levéltári adataink is elég szűkszavúak. Egy 1778-ban Ibrányban készült tanúvallomási jegyzőkönyv szerint „Dombrádtul fogva a N. Vármegye a Tiszaoldalon való ereket mintegy tizenegy esztendővel be töltette". A vita tárgyát képező Bíró-eréről ugyanakkor elmondták a tanúk, hogy azt „valamely Bíró nevezetű paszabi lakos ásta halászat kedvéért", és „eleinte olly keskeny volt, hogy a csónakot rajta gyalog is nehezen tolták". 16 Az ibrányi jobbágyok vallomását erősíti a valóság. Úgy tűnik, a megerősödött földesúri hatalmat megtestesítő vármegye érvényt szerzett akaratának, s az ereket betömette. Ezért nem találjuk tehát a hajdani ártéri gazdálkodást működtető fokrendszer bizonyítékait a korabeli térképeken. A XVIII. század első felében az ártér haszonvételére épülő határhasználat még egyszer „felkönyökölt". Elsősorban azért, mert vidékünkön a jobbágygazdaságok számára ekkor csak két irányban kínálkozott piaci lehetőség részben az állattartás produktumaiból, részben a kiegészítő gazdasági tevékenységből, a gyűjtögetésből, halászatból, vadászatból, gyümölcstermelésből származó termények értékesítése révén. És a jobbágygazdaságok törekvése ekkor még nem ütközött a földesúri hatalom érdekeivel. 17 Természetes, hogy a kenyérgabona termelése minden körülmények között elsődleges fontossággal bírt, de részben a növénytermesztésnek a természeti tényezőktől való nagyobb függősége, részben a piaci igények hiánya miatt, csak annyi földet szántottak, amennyi a család évi kenyérszükségletét biztosította. 18 Vidékünkön az egyes termelési övezetek a magassági viszonyok alapján alakultak ki (10. ábra), és soha nem váltak el élesen egymástól. Termelési övezetek: síkvizek, ártéri rét, ártéri legelő, ártéri erdő, szántó, kert, szőlő, homoki erdő, legelő. Az övezetek kiterjedése a csapadék mennyiségétől és a Tisza vízjárásától függött. Tavasszal a hóolvadástói, nyáron-ősszel az esőzésektől megáradt folyó kilépett medréből, és vize akadálytalanul terült szét a határban. 4.1 Síkvizek. Ártéri rét, legelő, erdő A Felső-szabolcsi ártér legmélyebb részeit, az ún. mélyárteret tavak és erek sokasága hálózta be. Ez a kb. 96 m tengerszint-feletti magasságot meg nem haladó térszín a síkvizek világa, amelyben a fő gazdasági tevékenység a halászat. Legnevezetesebb halászóhelyek a rétközi „nagy-tavak": a Király-, Orozd-, Karkalom-, Borgácska-, Bersény- és a Nagy-Kolbárd tó. A halászat fontosságára utal, hogy két településünk — Ontelek és Tuzsér — nevét a hallal és a halászattal hozzák kapcsolatba. Beszterec. Döge. Ibrány. Kék. Nagyhalász, Paszab. Tiszabercel község pecsétjén hal. Rétközberencsen csík.
