Réfi Oszkó Magdolna: Gazdálkodás a Rétközben a XVIII–XIX. században - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 4. (Nyíregyháza, 1997)
3 A rétközi települések és lakói a XVIII-XIX. században
kák révén felszabadult területek és a népesség számának ugrásszerű növekedése között. Közel négy évtized alatt csökkenés egyetlen településen sem következett be. Ugyanakkor falvaink 40%-ában (12 településen) a lakosság száma megkétszereződött, Beszterec megháromszorozta népességét. Dombrád amúgy is jelentékeny növekedését fokozta, hogy 1889-ben egyesült Ontelekkel. A század utolsó harmadában a népességszám növekedési ütemében kimutatható megtorpanások azzal magyarázhatók, hogy a növekedést nem kizárólagosan a természetes szaporodás okozta. Ott, ahol a vízrendezési munkákat két ütemben (folyószabályozás és ármentesítés, valamint lecsapolás és belvízrendezés) hajtották végre, kimutatható a műszaki beruházásokat követő népességnövekedés szakaszossága is (pl. Pátroha, Demecser, Vasmegyer). E Rétközben is megfigyelt demográfiai jelenség (melyhez hasonlót Csatári B. írt le elsőként a Sárréten) megegyezik az E. A. Wrigley által kidolgozott modellel, mely szerint „a népesség egy bizonyos időszakban állandó létszámot ér el, és addig ezen a szinten marad, míg az anyagi termelés lehetőségeit és technológiáját illetően olyan nagyobb előrehaladás nem megy végbe, mely mintegy megkétszerezi az élelem és a földművelés útján termelt mezőgazdasági nyersanyagok kínálatát". 30 A népességszám csak a megnövekedett termőterület eltartóképességének fokozódásával emelkedett a század utolsó évtizedeiben a Rétközben. A közlekedési viszonyokban bekövetkezett javulást (1872, a Nyíregyháza-Csap vasútvonal megnyitása) után is csak azok a települések tudták kihasználni, amelyekben az 1870—90-es évek között jelentős területek szabadultak fel a belvízrendezés során. Ilyen volt például Dombrád, Nagyhalász. Hiába javultak az utazási és szállítási feltételek, ha a faluhatár egy része még víz alatt állt. Demecserben, ahol a vasútvonal a falu közepén haladt, 1870—1880 között a népesség csak 50 fővel (3,6%-kal), a Lónyay-csatorna megépülése után (1890-ig) viszont 586 fővel (40%-kal) szaporodott. A vasútvonal megnyitásával Gégény sem tudta kezdetben kihasználni megjavult közlekedésföldrajzi helyzetét, mert határának 23,7%-át még az 1870-es évek elején is nádas és mocsár borította, akadályozva a mezőgazdasági termelés kibontakozását. Lakóiból közel százan a kolerajárvány áldozatai lettek 1872—73ban, 1880 után viszont a Rétköz lélekszámban egyik leggyorsabban gyarapodó községe lett, és az itt lakók száma egy évtized alatt 60,8%-kal emelkedett. A népességnövekedés század végi mérséklődését Rétköz-szerte, hasonlóan Szabolcs megyéhez, érzékenyen befolyásolta a kivándorlás is. 31 JEGYZETEK 1 Zoltán Z. (1976) II. 69-70. 2 SzSzBML IV.A.l.g. Fasc. 13. Nr. 13.
