Réfi Oszkó Magdolna: Gazdálkodás a Rétközben a XVIII–XIX. században - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 4. (Nyíregyháza, 1997)

3 A rétközi települések és lakói a XVIII-XIX. században

3. A RÉTKÖZI TELEPÜLÉSEK ÉS LAKÓI A xvm-xrx. SZÁZADBAN 3.1 A települések és a természeti környezet kapcsolata Az előző fejezetben áttekintettük a táj és a természetadta lehetőségeket, melyekkel az ember, mint az objektív valóság részeivel megtelepedése pillanatában találkozott, és amelyek évszázadokon keresztül meghatározták életlehetőségeit, gazdálkodását, a települések módját, formáját és szerkezetét.

1 De azt is hangsúlyoznunk kell, hogy a társadalom és a természeti földrajzi tényezők kapcsolata különböző volt a történelmi fejlődés során, mivel a földrajzi környezet nemcsak rövid időjárási ciklusokban, hanem hosszabb — évszázadnyi — időközökben is változott, nemcsak a Rétközben és az Alföldön, hanem az egész Kárpát-medencében is. A természeti tényezők sorából a mocsárvilágot kell elsőként említem. A rétközi településhálózat a vizesmocsaras, illetve a száraz térszínek topográfiai helyzete szerint alakult. Ennek következtében több esetben (pl. Ibrány, Döge) nem jöhetett létre zárt településhálózat, hanem csupán házak és házcsoportokból álló telepegyüttesek, amelyeket a lakosok által készített gátak, hidak kötöttek össze egymással. Árvízkor még súlyosabbá vált a helyzet. Beszterecen csak szárazság idején lehetett „száraz lábbal" közlekedni. Egyébként „marhájokat hol úszóban, hol gázlóban hajtogattyák, magok pedig csónakokon kenteiének ki 's-bé költözni".

2 Vidékünkön a középfalvas településhálózat alakult ki.

3 A mocsár- és lápvilág védelmének köszönhetően faívainkban az életfolytonosság tartósan még a legviharosabb évszázadok alatt sem szakadt meg. Ezt bizonyítja, hogy a települések számában a XII—XIII. századtól lényeges változás — ingadozás — nincs. A települések számának alakulása: X-XI. század 13 XIII-XV. század 30 XV-XVI. század 29 XVIII-XIX. század 30 A gazdálkodási rendszer alapvetően meghatározta a településformákat. A falvak — századunkig érvényes — általános településrendje (értvén ezalatt a település alakját és a határbeosztást együttvéve) a XIV. századig kialakult, végső alakját azonban az 1773. évi úrbérrendezés során nyerte.

4 A dűlőkre és nyomásokra tagolt szalagtelkes (utcás, soros) falutelepülés jellemzi e vidéket, hűen tükrözvén, hogy a tájat állattenyésztő^földművelő nép lakta évszázadok óta.

5 Gazdasági tevékenységük e két alapvető ágazata közötti aránykülönbségek falvanként változtak. Azokban a falvakban, amelyekben az állattartás volt elsődleges, két nyomásra tagolták a határt. Az egyik, a termő nyomás, a másik az ugar, mely a legelőt adta az állatállomány számára. A növénytermesztés elsődlegessége esetén három nyomásra osztott határban művelték a földet.