Réfi Oszkó Magdolna: Gazdálkodás a Rétközben a XVIII–XIX. században - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 4. (Nyíregyháza, 1997)

8. A földhasznosítási viszonyok változása a vízi munkálatok hatására a XIX. század második felében

A mezőgazdasági termelés szerkezetének átalakulása azzal, hogy a gabonafélék termőterületének növekedése lelassult, s a kapások — elsősorban a kukorica — vetésterülete nőtt, nemcsak a talajművelés technikáját alakította át, hanem a településformákban is lényeges változást hozott. A vízi munkálatok előrehaladásával párhuzamosan, ahogy bővült a művelésbe vehető földterület a határban, úgy alakultak át a szállások és kertek földművelő tanyákká.

36 Topográfiai és talajadottságoktól függően eltérő gazdasági jellegzetességgel bírtak: - a homokos területeken gyümölcs- és dohánytermeléssel foglalkozó tanyák. - a kötött talajokon (az ármentesített térszíneken) növénytermesztő és állattenyésztő tanyák, valamint - a volt lápi, kotus talajon a szántóföldi növénytermesztés mellett zöldségtermelő tanyák alakultak ki.

37 A XIX. század utolsó évtizedeiben Buj, Vencsellő, Demecser, Gáva, Ibrány. Nagyhalász. Nyírbogdány és Kemecse határában szaporodtak meg a tanyák. A .szó/ó'ültetvények területi változása nem jelentős 1870—1883 között. A filoxéra pusztításának az itteni szőlők homoktalajuk miatt jobban ellenálltak, mint hazánk hegyvidékein. 1883-ban 439 hektáron folyt szőlőműveléc z Rétköz településein. Kótaj és Kemecse a vidék legjelentősebb szőlőtermelő községe maradt. Kótajban a Kótaji Szőlők-nek nevezett homokdombon terült el a község 177 ha kiterjedésű szőlője. Kemecsén a Szőlőkert-ben mintegy 58 hektáron folyt szőlőművelés. Mindkét községben e művelési ág részesedési aránya elérte, vagy jelentősen meghaladta az országos átlagot (1.3%). Kótajban részesedési aránya 4,5%, Kemecsén 1,5% volt. Nagyobb kiterjedésű új telepítést egyetlen faluban, Demecserben találunk 14 hektáron — a falu belsősége és a vasútállomástól délre — a Cseres-hegyen. 1870-1883 között a rét 1194 hektárral növekedett, részesedési aránya 13,6% (az országos átlag 10,6%), összterülete 11 062 hektár volt. Az 1880as évek elején már érzékelhetők azok a tendenciák, amelyek egy évtizeddel később általánossá lettek vidékünkön: a gyepterületek növekedési üteme lelassult, majd csökkent a XIX. század végére. Amíg 1854—1870 között 14 községben nőtt, 8-ban csökkent, egy községben pedig nem változott a rét területe (23 község adatai ismertek csupán), addig 1870—1883 között legtöbb azoknak a településeknek a száma (18). ahol csökkent és csak 5-ben (Dombrád, Ibrány. Kék, Nagyhalász, Tiszabercel) növekedett a rét művelési ág nagysága. Dombrádon és Kéken a nádas. Tiszabercelen és Ibrányban a mocsár és a nádas. Nagyhalászban a síkvizek további lecsapolása révén jutottak újabb kaszálókhoz. Bár az állattenyésztés számára legfontosabb takarmányforrásul szolgáló rétek részesedési aránya — a csökkenés ellenére — a legtöbb településen magasabb az országos átlagnál, nem hagyható figyelmen kívül az a tény sem, hogy a korábbi évtizedekben kaszálónak használt lápok, az ún. lapka-