Réfi Oszkó Magdolna: Gazdálkodás a Rétközben a XVIII–XIX. században - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 4. (Nyíregyháza, 1997)

6. A gazdálkodás válsága a XIX. század első felében

Azokon a településeken, ahol az állandóan vízzel borított terület a határ több mint 40%-át foglalta el, a lakosság megélhetésének fő forrása a mocsarak, lápok hasznosítása, a gyűjtögetés és a halászat volt még a múlt század első harmadában is. Településeink másik csoportjában az állandó vízborítás 20-40% közötti, de az időszakos elöntés a határ további 30-50%-át veszélyeztette. A szántóföldi termelés bizonytalansága a lakosságot a külterjes (szilaj vagy félszilaj) állattartás fenntartására kényszerítette. A „legszárazabb" településen az ármentes terület aránya meghaladta a 60—70, két településen (Vencsellőn és Nyírbogdányban) a 90%-ot. 1828-ban a falvak lakói az árvizek kártételeire és a gazdálkodással kapcsolatos nehézségekre panaszkodtak. A besztereciek és a demecseriek elmondták, hogy a Tisza elönti a határ nagy részét, a réten emiatt láp marad vissza. A kékesei határban a nyári árvíz a széna betakarítását akadályozta meg. Gáván a Tisza partja elmocsarasodott, ezért a folyó megközelíthetetlenné vált. Ontelken a rétről csak sással kevert füvet kaszálhattak, mivel a rét víz alá került. Nagyhalászon a szántóföldet is elöntötte az ár és az évi termést veszélyeztette. A gyakori árvizek Rétköz szerte rontották a nyomásos rendszer hatásfokát, hiszen nemcsak az ugaron hagyott, hanem a már bevetett termőföldeket is elöntötték. Gondot okozott az is, hogy a földesúri majorságok és a paraszti földek tagosítatlanul, kisebb-nagyobb parcellákban szétszórva helyezkedtek el a határban. A kis parcellákon nem volt érdemes fejleszteni. Tagosításról pedig az ármentesítés előtt szó sem lehetett. A jobbágyok gazdálkodásának haladását az mutatja, hogy a kétnyomásos művelési rendszerrel szemben mennyire terjedt el a kevesebb ugart hagyó háromnyomásos rendszer. 1828-ban a magyarországi települések 66%-a háromnyomásos, 24%-a kétnyomásos rendszerben élt. Vidékünk agrárgazdaságát a gabonatermelésen alapuló, a szántóföld 2/3-át lekötő háromnyomásos gazdálkodási forma széleskörű elterjedése jellemzi a XIX. század első felében (16. táblázat).

6 Az ugar nélküli kétnyomásos és a javított háromnyomásos földművelési rendszer a nyomásos gazdálkodás bomlását jelzi a paraszti gazdaságokban. 1828-ban a településeinken élő 454 jobbágy- és 1075 házas zsellércsalád mindössze 1665 ha szántót, 822 ha rétet és kb. 30 ha szőlőt birtokolt. Az egy jobbágy háztartásra jutó szántó alig haladta meg az 1, a rét a 0,5 hektárt (17. táblázat). Különösen a szántó fogyása szembetűnő, száz esztendő alatt majdnem egyharmadára csökkent. A helyzet gazdasági és társadalmi súlyosságát fokozta, hogy a Rétközben élők száma 1785—1828 között 13 913 főről 26 978 főre (+ 93,9%) emelkedett.

7