Réfi Oszkó Magdolna: Gazdálkodás a Rétközben a XVIII–XIX. században - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 4. (Nyíregyháza, 1997)

5. Földművelési, határhasználati rendszerek és művelési viszonyok a XVIII. század második felében

Öt évtized alatt megnégyszereződött a kaszálóként használt földterület. A lakosság számának állandó növekedése miatt azonban az 1 adófizető háztartásra jutó rét nem nőtt, hanem csökkent 1720—1773 között. Amíg 1720-ban 1 háztartásra 0,73 hektár rét jutott, addig 1773-ban ez az érték 0,6 hektárra csökkent. A rét művelési ág össztermőhelyi adatait vizsgálva a növekedés ütemének alakulása is figyelemreméltó. Az 1720-ban összeírt 267 ha rétterületet 100-nak véve, 1773-ban a növekedés 284%. (Ez idő alatt a szántó területi növekedése 172%.) A változás arra figyelmeztet bennünket, hogy a paraszti gazdaságokban az állattartás a szélsőségesen külterjes irányból elmozdult a belterjesség felé. Természetesen ez még távolról sem jelenti a takarmánynövények termesztésén alapuló istállózó állattenyésztést. De jelenti, hogy a passzív takarmányozás mellé, bizonyos esetekben azt megelőzve, a gyűjtögető, kaszáló szénakészítésre épülő állattartás került. Ez utóbbit Szabadfalvy J. már az aktív takarmányozás első fejlettségi fokának tekinti.

46 Miért panaszkodtak a gazdák árvízre, enyhébb télre, amely megakadályozta a széna elszállítását a termőhelyről. Nemcsak és nem elsősorban a rétbe csapott állataikért. Sokkal inkább aggódtak a kezes tartásban lévőkért, melyek téli ellátását takarmányozással kellett biztosítani. Legfontosabb a szarvasmarha, amely a jobbágygazdaság fundamentuma, a „tehetség" fokmérője. A XVIII. század második felében az úrbéresek állattartásában kétféle tartásmód dívott: a kezestartás és a szilaj vagy félszilaj tartás. A faluhoz közel eső belső legelőn a borjú-, a tehén- és az ökörcsorda legelt. Ott tartották a fejősjuhokat és a csürhét. A kezestartásban lévő nyájat minden este behajtották a faluba. A határ távolabbi legelőit járó gulyák, ménesek, juhnyájak, kondák — a kintháló jószágok — szilaj vagy félszilaj tartásra utalnak.

47 Az úrbérrendezés eljárási menete során meghatározták a településeken élő nem nemesi származású lakosság által tartható szarvasmarha-számot is. Előírták, hány állatot tarthat a pap, a földesúri tiszt, az iskolamester. Az előző kettőt egy egész telkes, az utóbbit egy fél telkes jobbágy kvótái illették meg. A Rétközben az egy egész telkes jobbágy számára engedélyezett állatszám (szarvasmarha + ló): 8. Ennél kevesebb volt Ibrányban (4) és Szabolcsveresmarton (6). Nagyhalászban viszont 10 állat tartását engedélyezték.

48 Ibrányban 1781-ben, az urbárium kihirdetésekor az úrbéresek az engedélyezetten felül több állatot csak földbér megfizetése után legeltethettek. Az előírás nem vonatkozott a sertéstartásra. Az urbárium szerint: ..a'