Galambos Sándor: Alapítványozás Nyíregyházán a dualizmus korában - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 2. (Nyíregyháza, 1996)

VI. AZ ALAPÍTVÁNYOZÁS RÉSZTVEVŐI

A teljesítményelvű alapítványok nem egy meghatározott réteghez, csoporthoz kapcsolódtak, mivel csak az eredményességet jutalmazták. A duális és a szociális alapítványok viszont a szegényebb néprétegek tagjainak javát szolgálták. Ezek egy része is pályázati rendszerben működött. A kezelő szerv újságokban, hirdetményekben közzétette a feltételeket, megjelölve a jelentkezési határidőt is. A beérkezett kérelmekről az alapító által kijelölt kuratórium döntött. A legtöbb esetben viszont nincs nyoma a döntési mechanizmusnak. Valószínűleg az iskolai alapítványok és az egyéb teljesítményelvű adományok többségénél a döntőbizottság a kérelmek benyújtását mellőzve, a konkrét helyzet ismeretében hozta meg döntését. Egy-egy iskola tanulói gárdája, illetve a tűzoltó egyesület tagsága ugyanis nem volt olyan nagy létszámú, hogy ne lehetett volna biztonsággal áttekinteni, tehát kérelmek nélkül is volt mód az igazságos kiválasztásra. Mind a három típusban voltak pályázathoz kötött alapítványok is. A kérelmezők körülményeiről a pályázati rendszerű alapítványok iratai tartalmaznak adatokat. A pályázatok hatókör és időtartam szerint is különböztek egymástól. Voltak olyanok, amelyeket csak egy kisebb közösség (pl. iskola) tagjai számára írtak ki. A legtöbb adomány hatóköre az egész városra kiterjedt. Tovább bővült a kedvezményezettek lehetséges száma a Samassaalapítványnál, amelynek kamataira Szabolcs megyei szegények jelentkezhettek. A Hatzel Márton-féle adományra pedig az országból bárhonnan lehetett pályázni (a rokonoknak). Időtartam szerint a kamatok évenkénti odaítélése volt a jellemző, de a Suták-alapítványnál tíz évre előre döntöttek a kedvezményezett személyéről. A felsőbb iskolákban tanulóknak a támogató ösztöndíjak pedig rendszerint a tanulmányok végéig jártak, habár évente kérvényezni kellett a kamatok további folyósítását.