Galambos Sándor: Alapítványozás Nyíregyházán a dualizmus korában - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 2. (Nyíregyháza, 1996)

V. ALAPÍTVÁNYTÍPUSOK

adott 20 000 koronás alapítványi tökéjének kamataiból 200 koronát minden évben a gimnázium 4. és 8. osztályába járó egy-egy szegény, szorgalmas, jó előmenetelű, izraelita vallású tanulójának kívánt juttatni. Leveleki Márton 10 000 koronás alapítványt tett a nyíregyházi izraelita status quo hitközség iskoláinak szegény tanulók felruházására, de meghagyta, hogy a kamatokból évente 200 koronát Levelek község elöljáróságának adjanak elszegényedett férfi és női lakosainak javára. Ezek az egyébként ritka, osztott célú alapítványok mintha a zsidó asszimiláció ellentmondásos, kellően nem kifejlett voltáról beszélnének. Azt mutatják, hogy a világi célú, nyilvános kezelésű alapítványoknál az izraelita adományozók saját hitestársaikat csak akkor merték/akarták nyíltan segíteni, ha rögtön mellette egy nem vallási szempontú tétel is helyet kapott. A csoportszolidaritás és a nagyobb egységbe való betagozódás igénye közötti kényes egyensúlyt a kettő egyszerre történő kinyilvánításával próbálták megteremteni. E pozitív megoldást vélhetően a mindkét oldalról elképzelhetőnek tartott támadás megelőzésének a kényszere szülte. A jó szándékúnak tűnő megoldás annak a jele, hogy az asszimiláció kérdése a társadalomban még élő probléma volt, foglalkoztatta az embereket. Egyébként még kilenc olyan alapítvány volt, amelyikben a vallási meghatározottság elsődleges kritériumként szerepelt. Hat az ágostai hitvallású evangélikusok, egy a reformátusok, kettő pedig általában a protestánsok javára szólt. Egyikben sem volt osztott cél, egyikben sem jelentkezett kompenzációs szándék. A társadalmi munkamegosztás differenciáltságát mutatja, hogy húsz alapító foglalkozáshoz kötött feltételt is megszabott. Ezek az adományozók vagy azt a szakmát nevezték meg, amelynek művelőit támogatni kívánták, vagy a szülő foglalkozását adták meg, vagy pályaválasz-