Galambos Sándor: Alapítványozás Nyíregyházán a dualizmus korában - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 2. (Nyíregyháza, 1996)

V. ALAPÍTVÁNYTÍPUSOK

Alapítványtípusok Az egyes alapítványok legfontosabb, jellegadó vonása az, hogy mit kívánnak támogatni, milyen cél érdekében tették. A célok elérését az alapítódokumentumban lefektetett feltételek garantálták. Az alapítók legrészletesebben azt rögzítették, hogy milyen követelményeket támasztanak a kamatokban részesülökkel szemben. Az alapítványok több vonatkoztatási rendszernek egy-egy elemét preferálták, vagyis céljaik többdimenziósak voltak. A kiválasztási szempontok sokaságából legfontosabbként kiemelendő, hogy az alapító milyen alapelv érvényesülését akarta elérni a kedvezményezettek körében. Voltak olyan adományozók, akik a hátrányos helyzetben lévők sorsán próbáltak javítani, mások pedig a kiváló teljesítményt, a kiemelkedő munkát óhajtották ösztönözni. Ismét mások e két paradigmasorból egyidejűleg követeltek meg elemeket. A kedvezményezett személyek egyéni állapotához, tulajdonságaihoz, teljesítményéhez kötött szempontok alapján az alapítványokat három típusba sorolhatjuk. A szociális a szegényeket segítette, a teljesítményelvű az átlagosnál jobb eredményt, kiváló teljesítményt követelt meg, a duális pedig mind a két szempontot ötvözte. E három típus jellemzése előtt azonban célszerű azokat a nem típusspecifikus paradigmákat áttekinteni, amelyek bármely alapítványnál előfordulhatnak. Az alapítványok követelményrendszere egyre kisebb átmérőjű koncentrikus körökként ábrázolható, amelyben egy-egy körlap a kiválasztási feltételnek megfelelők mezőnyét fedte le. Minden alapítvány legalább három, a legtöbb négy-öt, sok pedig ennél is több követelményt támasztott. Végül csak