Galambos Sándor: Alapítványozás Nyíregyházán a dualizmus korában - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 2. (Nyíregyháza, 1996)
IV. AZ ALAPÍTVÁNYOK MŰKÖDÉSI MECHANIZMUSA
2. Az alapítványok kezelése Az alapítványozás lényeges jellemzője, hogy az adományozó (vagy megbízottja) az általa felajánlott összeget átadja egy kezelő szervnek, amely ettől kezdve az alapító okiratban lefektetett feltételek szerint intézi az ügyeket. Az átadás pillanatában az alapító már nem tulajdonosa a letett összegnek, de a kezelő sem válik soha tulajdonosává. Az alaptőke átadása után az alapítvány függetlenné vált az adományozótól, s bár az ő akarata szerint működött, az összeget már nem követelhette vissza, a konstrukciót nem szüntethette meg. Legfeljebb kiegészíthette az alapítólevelet. Néhányan informálisan is, habár korlátozott mértékben érvényesíthették befolyásukat, például a kedvezményezettek kiválasztásában. Az alapító tulajdonjoga tehát megszűnt, de az nem szállt át a kezelőre, sőt senki másra sem. Az alapítvány mintegy önálló életre kélt, jogi személyiséggé vált. A működtetéssel kapcsolatos feladatokat teljes egészében a kezelő szerv látta el. A kezelés öt elkülöníthető területet foglalt magában. A működtető, tanácsadó, döntő, reprezentáló és védő funkciók harmonikus teljesítése a folyamatos és hatékony működést segítette. Ezeket a feladatokat 2-3 szerv, szervezet többféle variációban látta el. A működtetés bármily kismértékű szétválasztása már önmagában biztosította a belső ellenőrzést, minimálisra szorította a visszaélés lehetőségét. Legelső lépésként a kezelő elfogadta az alapítvány gondozását, vállalta a teljes anyagi felelősséget. A tőkét pénzintézetben helyezte el, ha ez már megtörtént, akkor a betétkönyvet vette át, s őrizte, hogy annak kamatai fölött rendelkezhessék. Elintézte az alapító dokumentum jóváhagyását a szükséges fórumokon. Gondoskodott az alapítvány feltételeinek rendszeres nyilvánosságra hozásáról, a jelentkezési határidő betartásáról, a pályázatok, kérelmek összegyűjtéséről. Összehívta azt a testületet, amely döntött az adományozottak személyéről. A kuratórium