László Géza: Fejezetek Szabolcs és Szatmár-Bereg vármegyék iskolánkívüli művelődésének történetéből 1944–1950 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok (Nyíregyháza, 1993)
VI. AZ ISKOLÁN KÍVÜLI MŰVELŐDÉS TERÜLETEI
Nyírmeggyesen, Szamosszegen, Vitkán. Ezeken a népdal keletkezéséről, terjedéséről, gyűjtéséről, más népek dalaihoz való viszonyáról egyaránt szó volt. Ennek keretében a mérki szabadművelődési 512 ügyvezető az ifjúsággal pl. kétszáz népdalt ismertetett meg. Az énekkarok színvonalának összevetésére jó alkalmat biztosítottak a falunapok, s az országos kul túrversenyek. Szatmár-Beregben 15 körzetet alakítottak, s a zenei versenyeket 1947 novemberében ezekben rendezték meg. A mátészalkai körzeti versenyen elsősorban gyermekkarok léptek fel. Az előadott műsorszámok szinte kizárólag népdalok voltak. A magyar mellett francia, orosz, olasz, angol népdalokat is találunk. A felnőtt karok között, a nyírcsaholyi Férfikar műsorában Kodály és Liszt népdalfeldolgozások is szerepeltek. A középdöntőben a nyírcsaholyi Ifjúsági Vegyeskar nyerte az első helyezést. Az országos döntőre pénzhiány miatt nem juthattak el. Az egyéni versenyzők pedig az országos döntőben első és második helyezést szereztek, akik ' 513 Gábor Aron Lónyára és id. Farkas András Turistvándiba való lakosok voltak. Szabolcsban elsősorban az iskolákban működő énekkarok értek el komoly eredményeket. így a centenáriumi verseny országos középdöntőjében a kisvárdai Ref. Altalános Iskola, a nyíregyházi Kálvineum Tanítónőképző és az Állami Tanítóképző, valamint a nagykállói Polgári Dalegylet 514 szerepelt kiemelkedően. Az országos kultúrverseny, az énekkultúra fejlődését is elősegítette. Itt csak a népdalokat és népdalfeldolgozásokat értékelték. A hivatalos művelődéspolitika is elősorban Bartók, Kodály és tanítványaik énekkari anyagára támaszkodott. A nyírparasznyai szabadművelődési felügyelő arról számol be, hogy "az ősmagyar dallam tetszik a közönségnek. Az érdeklődés minden esetben nagy ,. „515 volt. Az énekkari mozgalom egyrészt a falusi parasztságot tömörítette, másrészt a munkáskultúra keretében szerveződött. Ez utóbbi országos szerve a Munkás Kultúrszövetség Zenei Szakosztálya volt. Ebből nőtt ki a Munkás Dalosszövetség, amelynek 1947-ben alakult meg a Tiszántúli Szervezete. Ehhez tartozott a nyíregyházi Összmunkás Dalkör is, amely nagysikerű hangversenyeket rendezett. Egyik előadásukon Dohnányi G-moll rapszódiáját és Ravel "Le Tombeau de Couperin" c. művének 4. tételét, a Rigadou-t adták elő. 516 A VKM 1949 folyamán (250.102/1949, 258.627/1949. sz. rendeleteivel) kétszer is összeíratta a felügyelőkkel az ének- és zenekarokat. Ebből megállapíthatjuk, hogy Szatmár-Bereg vármegyében 22 énekkar volt, amelyből 18-at az EPOSZ tartott fenn. Hozzáadva az iskolai énekkarokat is, számuk összesen hetven. Szabolcsban 30 énekkari csoport működött, elsősorban az EPOSZ fenntartásában. Ezek között több egyházi is volt: pl. a porcsalmai Ref. Egyház 517 Vegyeskara, a kisari Ref. Egyház Férfikara. Az előadott anyagban 1948 után a munka és politikai dalok, indulók kerültek előtérbe: Zúgnak már a traktorok, Sződd a selymet, Szállj, te büszke ének, Fel, ti dolgozók. Az 1949-ben ' 518 megrendezett VIT hatására méginkább kiszélesedett a tömegdalok kultusza. A DISZ kul túrcsoportjai pl. 1950 nyarán sorra látogatták a cséplőmunkás brigádokat, s a munkaszünetben népdalokkal, népi táncokkal, versekkel, csattanós rövid jelenetekkel szórakoztatták azokat. 519 2. Hangszeres zene A zenei kultúra fejlesztéséhez szükségük volt, az ifjúság nagyszámú, aktív részvételére. Ehhez azonban hiányoztak a megfelelő eszközök. Ezért a Muharay Népi Együttes kikísérletezett egy olcsó hangszert, a furulyát, amelyhez népdalokból furulyaiskolát állítottak össze. Ezt Kodály
