László Géza: Fejezetek Szabolcs és Szatmár-Bereg vármegyék iskolánkívüli művelődésének történetéből 1944–1950 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok (Nyíregyháza, 1993)

I. SZABOLCS ÉS SZATMÁR-BEREG VÁRMEGYÉK A HORTHY-KORSZAKBAN

SZABOLCS ÉS SZATMÁR-BEREG VÁRMEGYÉK A HORTHY-KORSZAKBAN 1. Társadalmi-gazdasági viszonyok A keleti országrészek a kapitalizálódás során az ország más területéhez képest számottevőbben lemaradtak a gazdasági fejlődésben. Ezekre a megyékre is a nagybirtokrendszer volt a jellemző. Szabolcs és Szatmár-Bereg vármegyékben a Horthy-korszakban a 116.733 földtulajdonosból az 50 kat. holdon felüliek száma 2.400 volt, ez az 1.024.577 kat. holdat kitevő területnek 55%-át jelentette. Az alacsony lőkeberuházású földbirtokok nem jövedelmeztek, a középbirtokok tőkében alatta maradlak az országos állagnak. A külterületi lakosság nagy része ezeken a birtokokon cselédsorban élt. A megyeközpontok kivételével ipar nem volt. A falvakba, tanyákra nem jutott cl a villanyaram. Az egészségügyi ellátottság hiánya miatt Szabolcsban a tüdővész népbetegség volt. 2. Kulturális viszonyok Az előzőekben jelzett társadalmi-gazdasági körülményekhez hasonló képet mutatott a kulturális élet is. Az iskolák többsége az egyházak kezében volt, s ez meghatározta az. oktatás jellegét. Ugyanakkor az egyházak nehéz anyagi viszonyaik miatt nem tudták megfelelően fejleszteni az iskolákat, s nem tudtak annyi tanerőt beállítani, hogy az a folyton növekvő iskolaköteles gyermekek szamának megfeleljen.' A nagy kiterjedésű külsőségi tanyai területek iskolák nélkül maradtak. Nagy távolságuk is hozzájárult ahhoz, hogy a tankötelesek nagy része még az. elemi osztályait sem fejezte be. Szabolcsban jelentkezett a legnagyobb mértékben a népoktatás másik negatívuma, az osztatlan iskola. A rossz múltbeli örökség, s az előzőek megyei viszonylatban való fokozottabb jelentkezése eredményezte azt, hogy Szabolcs és Ung, valamint Szatmár és Bereg vármegyék népkulturális helyzete országosan a legkedvezőtlenebb. Már a Horthy-korszak kezdetén, az 1920. évi népszámlálási adatokból is kitűnik az analfabéták magas száma. Míg országosan a 6 évesnél idősebb népesség 15,2%-a, addig Szabolcs és Ung vármegyében 28,9%-a, Szatmár-Ugocsa és Beregben 25,4%-a nem tudott írni-olvasni. Egy évtized múlva, 1930-ban az írástudatlanok számának országos átlaga 9,6%, 17,7% a Szatmár-Ugocsa-Bereg vármegyei és 19,9% a Szabolcs vármegyei arányszám.

4 Az analfabéták száma a vármegye egyes községeiben különösen magas volt. Magyon 40, Nyírtéten 39,3, Balkányban 35,896. Bár a kultuszkormány komoly erőfeszítéseket tett az analfabétizmus felszámolására, pl. 1935-ben Szabolcsban 115, Szatmárban 17 analfabéta tanfolyamot tartottak,

6 1941-ben még mindig 15% a szabolcsi, 14%-ot meghaladó a szatmári írni7 olvasni nem tudok szama.