Avar Anton – C. Tóth Norbert: Szabolcs vármegye nemessége és címeresleveleik (Nyíregyháza, 2022)
Greetings
szabolcsi_cimereslevelek_home.indd 21 2022. 02. 09. 20:58:36 sza folyót, mivel azon a területen a folyó két partján elterülő Borsova megye feküdt. A 13. század második felében azonban az 1241–1242. évi tatárjárás során elpusztult Borsova megye déli felét hozzácsatolták Szabolcs megyéhez, a másik feléből pedig Bereg megyét alakították ki. Ugyancsak ezekben az évtizedekben került át az ún. Taktaköz is Zemplén megyétől. Szabolcs megye határai a következő évszázadokban, egészen pontosan 1876-ig, Hajdú vármegye létrehozásáig már csak kismértékben változtak. E változások oka a különböző birtokosok kérésére az uralkodó által elrendelt birtokáthelyezések voltak, a legtöbb ilyen esetet a 15. századból a megye déli és délkeleti részéről ismerjük. A második fejezetben a járások kialakulását és területüket mutatja be. A megye területét valamikor 1336 után, amikor I. Károly király (1308–1342) bevezette a kamarahaszna nevű királyi egyenes adót, járásokra osztották. Az adót ugyanis járásonként szedték be a királyi adószedők, akik mellé I. Lajos király (1342–1382) járásonként egy-egy szolgabírót rendelt ki. Szabolcs megyének összhangban azzal, hogy egy-egy évből négy-négy szolgabíráját ismerjük, négy járása volt. Ezek meglehetősen sokáig változatlan formában maradtak fenn, míg 1873-ban az eddigi négy helyett tíz járást alakítottak ki. Sokáig azonban nem volt érvényben, mert mint láttuk, 1876-ban leválasztottak a megyéről egy nagy területet. A harmadik fejezetben a szerző vázlatosan bemutatja a megye birtokos társadalmát, illetve annak változását az Árpád-kortól a 16. századdal bezárólag. Az utolsó fejezetben a 15. század közepéről különböző összeírások és adójegyzékek alapján felvillantja néhány nemesi család birtokállományát a megye különböző településein. Az 1435. évi „pillanatfelvétel” alapján Szabolcs megyében közel háromszáz birtokossal lehet számolni mintegy 176 birtokon/településen. Abstract The paper presents the changes in the territory and landowning structures of the medieval county of Szabolcs in four chapters. The first chapter examines the teritorial changes of the county. Organised in the time of King Stephen I (1000–1038), the north-northeastern border of the county did not originally reach the Tisza, where the county of Borsova straddled the river. In the second half of the thirteenth century, after Borsova had been destroyed during the Mongol invasion of 1241–1242, its southern part was annexed to Szabolcs, while its northern part was formed into Bereg county. In was during the same period that the so-called Taktaköz was likewise transferred from Zemplén to Szabolcs. In the following centuries, and up to 1876, when Hajdú county was established, the borders of Szabolcs had, with some minor exceptions, remained stable. Smaller territorial changes were caused by estate transferrals ordered by the rulers upon the petition of various lords; most such cases are known from the fifteenth century and they mostly affected the southern and south-estern parts of the county. The second chapter explores the emergence of the county subdivisions known as processus and their respective areas. Sometime after 1336, when King Charles I (1308–1342) introduced the direct royal tax called the chamber’s profit, the county was divided into administrative units called processus. The tax was collected within these units by the royal officials, who were assisted by a noble magistrate in each district folowing the edict of King Louis I (1342–1382). As we know four noble magistrates in Szabolcs county from any given year, the county certainly had four processus. This had remained basically unaltered until 1873, when ten territorial units were created instead of the previous four. The new territorial organisation was soon modified, however, by the detachment of a huge area from Szabolcs in 1876. The third chapter offers a general survey of the county’s landowning society, and its changes, from the Árpád era to the sixteenth century. On the basis of various registers and tax conscriptions, the last chapter examines the landed wealth of some noble families as scattered in the settlements of Szabolcs country. According to the „snapshot” of 1435, there were nearly 300 landowning families in the county with lands in some 176 settlements. 21
