A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár és Szakkönyvtára (Nyíregyháza, 2011)

A nemesi vármegyéknek a 16. századig nem volt állandó helyen őrzött archívumuk, a főként bírósági feladatok ellátásával kapcsolatos iratok felügyelője az alispán, kezelője a jegyző volt. Szabolcs vármegye választott nótáriusa, nagykállói Bodoni György először a 16. század közepén kapta feladatul a közgyűléseken tárgyalt ügyek és a szabályrendeletek írásba foglalását, a felsőbb hatóságoktól érkező iratok megőrzését, valamint a jegyzőkönyv vezetését. A megyegyűlés 1615-ben rendelkezett arról, hogy a vármegye Pozsonyba küldött követének jelentését is „a vármegye levéltárában in conservatio"ke\\ elhelyezni. A 18. század elején, amikor a központi kormányzat szorgalmazni kezdte a levéltárak rendbetételét, a megye arra hivatkozva kérte a bécsi haditanács engedélyét a romladozó kisvárdai vár tatarozásához, hogy archívuma már régtől fogva ott van elhelyezve.

A korabeli kisvárdai vár

A levéltárak történetében az 1723. év fontos korszakhatár. Az országgyűlés ez évi XLV. törvénycikke a rendek jogbiztosító dokumentumainak elkülönített és biztonságos őrzése érdekében elrendelte, hogy az ország köziratait az ország levéltárában (Archívum Regni) kell elhelyezni, a megyei levéltárakba pedig a XXV. törvénycikk szerint a megyei bírák és tisztviselők „minden törvénykezési s úgyszintén más hivatalos" irataikat adják be az év végén. A LXXIII.