A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár és Szakkönyvtára (Nyíregyháza, 2011)
zabolcs és Szatmár vármegye levéltárának fennmaradt forrásai már a 19. századtól említenek levéltárba került könyveket, folyóiratokat. Szatmár vármegye levéltárának az 1800-es évek elején készült leltárában az alábbi olvasható: „Végre a levéltár írószobájában találtatik 410 darab könyveket magába foglaló kis könyvtár a hozzávaló könyvszekrénnyel, melybe azok, amennyire a hely szűke volta engedte, csinosan elrakva és kettős lajstromba foglalva találtatnak..." A szabolcsi levéltár 1928 júliusában - a Szabolcs Vármegyei Könyvtár leltárkönyvének adatai szerint - 79, többnyire latin és német nyelvű kötetet adott át a könyvtárnak, az 1934. évi könyvtári kölcsönzőkönyv szerint pedig 27 kötetet adott ki olvasásra. A szakkönyvtár megalakulását a második világháború után kelt jelentésekben foglaltakkal megegyezően azonban csak 1950-re tehetjük. A Kende család cégénydányádi kastélyából áthozott iratokkal ugyanis könyvek is érkeztek: a 47 kötet nagyrészt lexikon és földrajzi könyv volt. A könyvtári állomány kialakításában segítségül szolgált a volt Szatmár vármegyei levéltár kezelésében álló, 200 kötetes közigazgatási szakkönyvtár is. Ez a megyék egyesítésekor, 1950-ben beleolvadt a levéltári szakkönyvtár állományába. A könyvtár anyagát gazdagította még az a 308 kötetnyi levéltári okmánytár, monográfia, fontosabb történelmi munka, melyeket a Szabolcs Vármegyei Könyvtár háborút átélt, 11 ezer kötetes állományának a városi könyvtárral való egyesítése után megmaradt szakirodalmi anyagából az Országos Könyvtárügyi Központ jóváhagyásával válogatott ki Kiss Ernő főlevéltárnok. A könyvtár működését a Levéltárak Országos Központja által kiadott központi utasítások szabályozták. Fontos volt ezek közül az 1953-ban kiadott, amely a könyvtári gyűjtőkört határozta meg.
