A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár és Szakkönyvtára (Nyíregyháza, 2011)

Nagykállóban 1761-ben befejezték az új megyeháza építését, az iratok azonban továbbra is rendezetlenül Kisvárdán voltak. A munka meggyorsítását szorgalmazta az 1766. június 17-én tartott közgyűlés is.

Végül 1767-ben Schemberger Ferencet, a leleszi Szent Kereszt egyház esküdt lajstromozóját bízta meg a közgyűlés a munkával, aki 20 év alatt mintaszerűen rendezte, mutatózta a megye jegyzőkönyveit és 1335-1767 közötti iratait. Az iratok mutatóit a leleszi elenchusok mintájára készítette el.

Schemberger több megyében, így Ungban és Szatmárban is dolgozott. Szatmár vármegye levéltárában az 1590-es évektől fennmaradt jegyzőkönyveket és az 1462-től kelt iratokat sorolta be a szabolcsihoz hasonló módon. 1849-ig a szatmári lajstromozók követték

Mutatók

Schemberger rendszerét a segédletkészítésben is. 1831-ben, Kölcsey Ferenc jegyzősége idején a mutatót elen helyett betűrendes lajstromnak nevezték el, illetve a fősorozatokat és a hozzájuk tartozó fasciculusokat (csomókat) is magyar névvel jelölték.