A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár (Nyíregyháza, 1999)

Levéltárunk történetéből

fél évszázad alatt felgyűlt iratanyagot korának írásos ügyintézése követelményeinek megfelelő módon tette máig használhatóvá. II. József uralkodása alatt, 1787-1790 között, a központi államigazgatás rendelkezése alapján, a közigazgatás és a törvényszék működése révén keletkezett iratokat külön kezelték az akkor már a felsőbb hatóságoknál általános iratkezelési rendszer szerint (iktatás, egy ügyben keletkezett iratok csatolása, végleges elintézés után irattárba helyezés), külön választva az irattárat a levéltártól. 1790 után a megyei igazgatás visszatért a korábbi iratkezelési rendszerhez. 1848-ig a vármegyei hatóságok (közgyűlés) hivatalszervezet iratkezelése a vármegyei főjegyző feladata volt, az iratok őrzésével a közgyűlés által választott személyek közül a főispán által élethossziglan kinevezett levéltáros egyben a folyó ügykezelés iratait is rendben tartotta. Az 1790-1848 között keletkezett igazgatási és bírósági iratok a különböző okokból levéltárba került irategyüttesekkel együtt megközelítően 400 iratfolyóméterre rúgnak. A rendi korszak Szabolcs megyei levéltárát — más megyei és városi levéltárakhoz hasonlóan — központi, állami, vármegyei, városi és kisebb mértékben községi hatóságok hivatali működése révén keletkezett iratok alkotják. Az iratok hivatali működés révén keletkeztek, létrejöttük célja elsősorban az ügyintézés, megmaradásuk a jogfenntartásnak köszönhető, történeti forrásként való felhasználásuk a XIX. század II. felében kezdődött. *** A szabadságharc leverése után, 1850-1866 között a levéltártörténet szempontjából 3 lényegbevágó változás következett be: 1. a hatósági ügyintézés iratkezelésének általános szabályozása, 2. a közigazgatás és bíráskodás szétválasztása, 3. az írásos ügyintézés hatalmas - mindmáig tartó - növekedése. Az írásos ügyintézés állandó és fokozatos növekedése maga után vonta az iratok nyilvántartásának, hosszabb-rövidebb ideig tartó megőrzésének, újbóli visszakeresésének, az ügyek végleges elintézése utáni elhelyezésének szükségességét. Ezért minden önálló ügykezeléssel bíró hivatalos szerv kénytelen volt ügy- és iratkezelési szabályzat megalkotására, amelyben rögzíteni kellett a hatóság szerveihez érkezett ügyirat sorsát a beérkezéstől a végleges elintézésig.