A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár (Nyíregyháza, 1999)

Levéltárunk történetéből

LEVÉLTÁRUNK TÖRTÉNETÉBŐL Manapság a széles köztudat a levéltárakat úgy tartja számon, hogy elsősorban a történeti kutatás számára fontos iratok őrzőhelye, bár az utóbbi évtizedekben bekövetkezett változások következtében megnőtt a fontosságuk a közönség szolgálatában is. Ugyanis a XIX. század közepe óta, tehát közel másfél évszázad alatt a magánélet legtöbb vonatkozása a születéstől a sírba tételig a hivatalos ügyintézés körébe került. A korábbi évszázadokban a magánemberek a gyér számú jogbiztosító irataikat, az okleveleket saját maguk őrizték. Az első iratőrző helyek az írásos ügyintézés színhelyén, a püspöki székhelyeken működő káptalanok és a nagy szerzetesrendek kolostorai voltak, ahol az írástudó oklevélszerkesztő egyházi emberek az általuk kiállított oklevelek másolatait vagy tartalmi kivonatait őrizték, és azokról alkalomadtán a folyamodó kérésére hiteles másolatokat adtak ki (hiteles helyek). E tájon a leggyakrabban igénybe vett hiteles hely a premontrei rend leleszi (Bereg megye) 1217-ben alapított kolostora volt. Ennek a hiteles helynek a levéltára őrizte meg a XIII. század óta e tájra vonatkozó oklevelek másolatainak legnagyobb részét. A Szabolcs és Szatmár vármegyében birtokos BalogSemjén nemzetségből leszármazott Kállay család által megőrzött oklevelek a két vármegye XIII-XV. századi történetének gazdag forrásai. A királyi várispánságokból a XIII. század végétől kezdve fokozatosan kialakuló nemesi vármegyék írásos ügyintézése, az egykori királyi szerviensek (szolgálók) nevét őrző szoigabírák bírói működése révén keletkeztek. A XIV. század folyamán már a vármegyei szervezet élén álló comes (főispán), helyettese a vicecomes (alispán), és a négy szolgabíró előtt folytatott peres ügyek írásba foglalása révén a vármegyékben is keletkeztek iratok az írás-olvasásban jártas, oklevelek szerkesztéséhez értő, latinul tudó nótáriusok működése révén. Az első ilyen oklevél éppen Szabolcs vármegyéből maradt fenn. Egy hosszabb idő óta itt működő írástudó állította ki 1349ben. Ennek ellenére egészen 1550-ig nincs nyoma, hogy az említett tisztségviselők működésének és a nemesség alkalmi gyűléseinek (congregatio) határozatai írásba lettek volna foglalva. Szabolcs vármegye első jegyzőkönyve 1550-ben kezdődik, ettől az évtől kezdve 1849-ig, a nemesi vármegye fennállásáig a jegyzőkönyvek sorozata hiánytalanul megtalálható a