„…kedves hazám boldogulása munkáját kezébe adom…”. Történészek a szatmári békéről: „árulás vagy reálpolitikai lépés”. Szatmárnémeti konferencia (Nyíregyháza, 2003)

Zachar József: A szatmári béke szorgalmazója: gróf Pálffy János tábornagy

május 26-án az udvari méltóságok értekezlete is megtárgyalta a szatmári békességokmányt.

136 A ratifikálás melletti döntésről a Haditanács már másnap leiratban értesítette Pálffyt.

137 Pálffy sietett megosztani a számára oly nagyon várt jó hírt magyar hadvezér-társával, báró Ebergényi László altábornaggyal ugyancsak aznap Bécsben kelt levelében: „Azon punctumok itten ratificaltattanak olyan formán, hogy mindnyájan volt malcontentus magyarok contentusok lehetnek és lesznek is véle, imprimáltatván, kinyomattatván, el is küldetnek."

138 Ezzel azonban Pálffy még mindig nem elégedett meg. Sietett eljárni a Haditanácsnál, hogy az írjon át a Magyar Udvari Kancelláriának annak érdekében, hogy az az immár ratifikált szatmári egyezséget aláírás és megerősítés végett mielőbb küldje meg III. Károly királynak.

139 Ez megtörtént és a megerősítő aláírás Barcelonában július 20-án rákerült a szatmári egyezségre.

140 Végül, bár erre vonatkozóan még nincs forrásunk, ugyancsak Pálffyt kell látnunk III. Károlynak Eleonóra régens-anyacsászárnéhoz intézett augusztus 1 -jei levele mögött is. Ebben a trónra lépésre készülő, de még mindig távol lévő uralkodó így írt: „Szíveskedjék először is Őfelsége megtudni, hogy Számomra sem hasznosnak, sem a Magyar Királyságom-beli teljes nyugalom megteremtése szempontjából elviselhetőnek nem tűnik, hogy a Pálffy tábornok által Károlyival és a körülötte gyülekező egykori lázadókkal megkötött és mindkét részről elfogadott pacifikációs vagy megbékélési pontokban az Őfelsége részéről az Én nevemben megadott megerősítésben bizonyos mértékig változtattak,

141 és említett Pálffy grófnak a nemrégen elhunyt néhai császár őfelsége által adott és Őfelsége / t. i. Eleonóra, Z. J./ által elfogadott és megerősített teljhatalmat megsértették, mert ilyen módon nem csak a közbizalom és hit ellen cselekedtek, hanem - úgy tűnik — többszöri jövendő bonyodalmakra, sőt esetleg még új pártütésekre is alkalom adódhat."

142 136. Lukinich, 409. o. 137. KA, HKR, Reg. 171 l.Mai-388 138. Lukinich, 424. o. 139. Lukinich, 455. o. 140. HHStA, Hungarica, Fasc. 193, számozatlan 141. Lásd erre vonatkozóan Bánkúti 1981. 118. o. 142. Lukinich, 569. o.