„…kedves hazám boldogulása munkáját kezébe adom…”. Történészek a szatmári békéről: „árulás vagy reálpolitikai lépés”. Szatmárnémeti konferencia (Nyíregyháza, 2003)

Zachar József: A szatmári béke szorgalmazója: gróf Pálffy János tábornagy

nénak három nap múlva, e témát folytatva, megírta: „A cár gonosz szándékai jól ismertek, és Rákóczinak ez az elfogott levele megismertet bennünket azzal, mit kell hinnünk erre e félre vonatkozóan."

120 Egy további levele szerint tartott Rákóczi visszatérésének lehetőségétől: „Közben a szükségszerűség is megköveteli, hogy különösen a Magyar Királyságban biztonságban legyünk, ha a moszkoviták visszajönnének, miután úgy hallik, Rákóczi is azzal bíztatja magát, hogy a cár egy erős csapattesttel ismét behozza a mondott királyságba."

121 Döntőnek Savoyai Jenő mégis a határon túli külső háborús fejleményeket tekintette, ahogyan egy viszonylag késői, november 13-i újabb jelentése is tanúsítja: „az ottani erődítményeket a leggyorsabban jó állapotba kell helyreállítani és a legsürgősebben élelemmel és más anyagokkal úgy kell ellátni, hogy hosszabb körülzárásnak is ellen tudjanak állni",

122 tudni illik külső támadás esetén. Visszatérve alapkérdésünkhöz, Lochernek a Haditanácshoz írt május 2-i jelentése árulkodik arról, mennyire elkötelezetten érvelt Pálffy a békekötés szükségszerűsége mellett. Az április 26-i nagykárolyi megbeszélésről szólva, így idézte fel Pálffy szavait: „egész komolysággal beszélt hozzájuk, hogy á jelenleg felkínált császári kegyet jelenleg annál kevésbé engedhetik ki a kezükből, mert ilyent többé nem fognak kapni, és hogy ebből a meggondolatlan, mások ambíciói által kirobbantott háborúból, rendkívüli rosszból és saját pusztulásukból, mint Isten nyilvánvaló büntetéséből, az oly szörnyű körülmények közepette több, mint túl sokat tapasztaltak, ahogyan rajtuk tükröződik, és az elkövetettek komoly megbánásával a jövőben nyugodtan élhetnek, ha hajlandónak mutatkoznak erre, amikor biztosak már Rákóczi tisztátalan szándékaiban, hogy most együttesen semmilyen más tanácsot ne kövessenek, mint amelyet a nyilvánvaló császári és királyi kegy kiáradása megmutatott nekik." Locher azt is jelentette, hogy Pálffy a majtényi síkon is beszédet mondott. Ezt így idézte fel: „őexcellenciája a legnagyobb udvariassággal válaszolt /t.Í. a neki köszönetet mondó Károlyinak, Z. J./ 120. KA, AFA, Römisches Reich, 171 l.VIII-88 121. KA, AFA, Römisches Reich, 1711.IX-9 122. KA, AFA, Ungarn, 1711 .XI-2