„…kedves hazám boldogulása munkáját kezébe adom…”. Történészek a szatmári békéről: „árulás vagy reálpolitikai lépés”. Szatmárnémeti konferencia (Nyíregyháza, 2003)

Zachar József: A szatmári béke szorgalmazója: gróf Pálffy János tábornagy

dó udvarbéli tárgyalásokon való részvételre." Ezzel együtt megérkezett az ő Bécsbe történő visszarendelését tartalmazó utasítás is a Haditanácstól azzal, hogy beosztását adja át helyettesének.

100 A XIX. századi elfogulatlan kutató álláspontja szerint is udvarbéli intrikák következtében éppen magyarsága miatt következett be miniszteri értekezleti döntéssel ez a lépés.

101 Pálffy már április 22-én beadvánnyal fordult Savoyai Jenőhöz, amelyet ő továbbított Eleonóra régens-anyacsászárnéhoz. Ebben Pálffy kendőzetlenül papírra vetette, miért kéri főparancsnoki beosztásában való meghagyását: „Néhány hónappal ezelőtt bízták rám a magyarországi főparancsnokságot, amely idő során fokozott szorgalmam és buzgóságom révén odáig juttattam az ügyet, hogy Rákóczi és követői a felkínált királyi kegynek alávetik magukat, elhatározottak, hogy leteszik a fegyvert, átadják az erősségeket, és a békének ez a műve folyó hó 27-ig teljességgel véget érne. Ez a váratlan sajnálatos haláleset önmagában ezen a művön a legkevésbé sem módosítana, ha csak teljesen szét nem veri."

102 A Haditanácshoz intézett lényegesen terjedelmesebb beadvány, még pontosabban megindokolta a beosztásban maradásra irányuló kérelmet. Már a bevezető gondolat rendkívül figyelemre méltó: „Ez a fájdalmas véletlen azt okozza, hogy majdnem magamon kívül vagyok, mivel ez a nagy szerencsétlenség éppen most szakad Magyarországra, amikor a béke néhány napon belül teljesen véghezvihető, amennyiben úgy a tisztek, mind a közlegények az utoljára adott deklarációval teljesen elégedettek, és Rákóczi Kálióba érkezését várjuk." Ezután hosszasan fejtegeti, hogy a magyar ügyekben járatlan Jákob Joseph Cusani őrgróf, lovassági tábornok mennyire nem tudná rövid idő alatt átvenni a helyét. Meg egyébként is, ahogyan folytatta, „a milícia és az ország csekély személyemmel szemben van meglehetős bizalommal", ezért azután „a Mindenható segítségével legkegyelmesebb uram, ő királyi felsége legfelsőbb szolgálatában többet bízott rám, mint Bécsben". Ez alapján kérte, hogy horvát bánként 99. HHStA, Hungarica, Fasc. 193, számozatlan 100. KA, AFA, Ungarn, 1711.1V-4 101. Arneth, II. k. 166. o. 102. HHStA, Hungarica, Fasc. 193, számozatlan