„…kedves hazám boldogulása munkáját kezébe adom…”. Történészek a szatmári békéről: „árulás vagy reálpolitikai lépés”. Szatmárnémeti konferencia (Nyíregyháza, 2003)

Zachar József: A szatmári béke szorgalmazója: gróf Pálffy János tábornagy

viseli: „Teljhatalom gróf Pálffy tábornagy úr részére, hogy Rákóczi Ferenccel kibékülése végett tárgyaljon. 1711. január 31 ."

69 Mire a leiratot megkapta, Pálffy már saját kezdeményezéséből túl esett a Rákóczival való találkozón. Erről készült jelentését és Rákóczi mellékelt levelét február 10-én előbb a szokásos, majd 14én egyenesen I. József elnökletével tartott miniszteri értekezlet vitatta meg. Önhatalmú lépésnek minősítették a személyes megbeszélést és a fegyverszünet megkötését, valamint Rákóczi levelének eljuttatását, — mint ahogy mindez az is volt. Úgy döntöttek, a levelet válasz nélkül visszaküldik, Rákóczinak is csak magánszemélyként adható gratia, és azzal a feltétellel, ha három napon belül beszünteti az ellenállást. Társai a gratiára három heti türelmi időt kapnak, vagyonukat illetően azonban 10 000 forint felső határt szabnak. Végül Pálffy mellé a tárgyalások ellenőrzésére saját választású udvari tisztségviselőt küldenek.

70 Savoyai Jenő ehhez saját megrovó szavait is csatolta, egyúttal azonban közölte, hogy Pálffy tárgyalási teljhatalma nem szűnt meg, csak korlátozódik azáltal, hogy a Haditanács odaérkező tagjának közvetlen utasításait tekintetbe kell vennie.

71 A jegyzőkönyvi bejegyzés pontosan rögzítette a Pálffyt figyelmeztető szavak mögötti udvarbéli megfontolást, Savoyai Jenő következő szavaihoz csatlakoztak ugyanis sorra az őt követő felszólalók: „Nem jó, ha ezeknek a lázadóknak túl sok reményt nyújt, vagy ha ennyire pártfogolja őket."

72 Pálffy mindennek tudatában még inkább rendületlenül haladt a maga útján. Miután február 24-én Pesten fogadta Bécs előző nap Budára érkezett küldöttét, és azonnal beható megbeszélést folytatott vele, már másnap Károlyit megkönnyebbülten azzal tájékoztatta Kari Locher von Lindenheim udvari haditanács-tag és titkos jelentéstevő küldetéséről, Pestre érkezéséről és együttes debreceni visszatérésükről, hogy „azon dolgot kívánt végre hozhatjuk". Ugyanakkor személyes találkozóra hívta, mivel akkor, saját szavaival folytatva: „bővebben meg fogja érteni tőlem a dolgokat, minemű 69. HHStA, Hungarica, Fasc. 193, számozatlan 70. KA, HKR, Reg. 1711 .Febr.-210/1 71. KA, HKR, Reg. 1711.Febr.-231/11 72. Lukinich, 249. o.