„…kedves hazám boldogulása munkáját kezébe adom…”. Történészek a szatmári békéről: „árulás vagy reálpolitikai lépés”. Szatmárnémeti konferencia (Nyíregyháza, 2003)

Zachar József: A szatmári béke szorgalmazója: gróf Pálffy János tábornagy

immár egyértelműen túlerővel szembenállt II. Rákóczi Ferenc, aki október 3-án e sorokkal fordult báró Károlyi Sándor tábornagyhoz: „Látván, hogy magunk erejével való boldogulásunkat nem remélhetjük, s csak egyedül az moszkva segítségre kell elménket vetnünk, /.../ nincs egyéb mód benne, hanem az mezőt elhagyván, erősségekbe kell szorulnunk."

34 Ugyanezt Pálffy is jól látta, ezért már november 14-én és 17-én keltezett, azonos tartalmú levéllel kereste meg Pestről Károlyit.

35 Ezt az oly sokszor emlegetett, biztonság kedvéért legalább kétszer papírra vetett levelet a másfél évszázaddal ezelőtti bécsi hadilevéltáros, báró Carl Hipssich odavetett pongyola megjegyzése tükrében érdemes figyelmesebben szemügyre venni: „Pálffy állandóan azon igyekezett, hogy a legmesszebbmenőket alkalmazza, és arra törekedett, hogy honfitársait kevésbé kemény eszközökkel nyerje vissza"

36

, tudni illik a császár-király hűségére. Csakis ezért történhetett meg, hogy bármiféle hadi intézkedést megelőzően Pálffy a vele azonos rangú és beosztású szembenálló hadvezérhez fordult. Még így sem tehette volna meg, ha nem rendelkezett volna I. Józseftől a magyarországi főparancsnoki kinevezésekor kapott szóbeli ösztönzéssel, hogy magyarként tegyen megbékélési kísérletet is. Azt kellett volna elfogadtatnia a szembenálló háborús féllel, hogy a Habsburg-ház örökös királyságát és az ellenállási záradék eltörlését már törvénybe iktatták, így a függetlenségi háborúval szakítani kell. Ennek ellentételezéseként a Rákóczi-pártiak minden követelésével kapcsolatosan vagy az uralkodó azonnali vagy a következő országgyűlési tárgyalásokon való orvoslását ígérhette.

37 Közben még folytak a hadműveletek, így elsődlegesen Eger ostroma. A december 1-jei kuruc kapitulációról készített 4-i jelentésében Pálffy így összegezte a fejleményeket: „Ezt a kapitulációt annál nagyobb örömmel kell üdvözölnünk, mert ezáltal a császárnak 34. Magyar Tudományos Akadémia (kiad.), Thaly Kálmán (szerk.): Archívum Rákóczianum, 1. osztály: had- és belügy, Budapest, 1873. skk. é. (AR), III. k. 173. o. 35. Pulay, 199. o., Márki, III. k. 140. o., Bánkúti 1981. 42. o. 36. FZ, XII. k. 504. o. 37. FZ, XIII. k. 38. o.