„…kedves hazám boldogulása munkáját kezébe adom…”. Történészek a szatmári békéről: „árulás vagy reálpolitikai lépés”. Szatmárnémeti konferencia (Nyíregyháza, 2003)

Kovács Zoltán: Külpolitikai esélyek a Rákóczi-szabadságharc utolsó éveiben

nesz tollából megtörtént már

3 - itt most az 1709-11 közötti időszak európai diplomáciájának egésze szemszögéből próbálok a kérdéshez közelíteni. Ezen a még ilyen rövid időszakon belül is rendkívül összetett problémán belül is három fő pont körüljárásával igyekszem bemutatni a szabadságharc külpolitikai esélyeit, illetve ebben az értelemben „értékelni" Károlyi tevékenységét: 1. kitől számíthatott reálisan segítségre a magyar szabadságharc, 2. Miként tekintettek Magyarországra, illetve Erdélyre a nyugati hatalmak, és 3. Milyen esélyei voltak Magyarországnak bekerülni az „általános békébe". A három kérdés természetesen elválaszthatatlanul összefonódott, ezért az első két kérdést összevonva vizsgálom. A harmadikat azonban érdemes kissé különválasztva is megvizsgálni. Kiktől számíthatott a magyar szabadságharc reálisan segítségre és miképpen tekintettek-tekinthettek Mo-ra ezek a „szövetségesek"? A lehetséges partnerek sorában elsőként természetesen XIV. Lajos Franciaországát kell megemlítenünk

4 melynek a Rákóczi-szabadságharcban betöltött szerepét oly mélyrehatóan és szerteágazóan vizsgálták.

5 A Habsburgok ősi ellenfeleként a spanyol örökségért harcba szálló Bourbonok számára Rákóczi és a kurucok „természetes szövetségesek" voltak az ellenség hátában. A spanyol örökösödési háború első szakaszában a nyugatról közeledő francia-bajor és a keletről támadó kuruc sereg közötti együttműködés realitásnak látszott. Az 1704 augusztus 13-ai höchstádt-blenheim-i csata után azonban minden további közvetlen katonai együttműködés lehetetlenné vált. A „természetes szövetséges" kuruc felkelés egyre inkább az intrikus francia diplomácia eszközévé vált, mely a magyarok felkelését hasznos diverziónak (ti. a Habsburg erőforrások megosztásának egyik jó eszközének) tekintette. Franciaország legfontosabb politikai-stratégiai célkitűzései Magyarországot semmilyen tekintetben nem állították a francia külpolitikai törekvések fókuszába. 3. Benda Kálmán, Köpeczi Béla 4. Benda Kálmán, A szatmári béke és az általános külpolitikai helyzet, in. A Rákóciszabadságharc vitás kérdései. Tudományos Emlékülés 1976január 29-30 (VajaNyíregyháza, 1976), pp.44-50. Köpeczi Béla, A Rákóczi-szabadságharc és Franciaország (AK, Bp., 1966) 5. Uo.