„…kedves hazám boldogulása munkáját kezébe adom…”. Történészek a szatmári békéről: „árulás vagy reálpolitikai lépés”. Szatmárnémeti konferencia (Nyíregyháza, 2003)

Magyari András: A Rákóczi-szabadságharc politikai és katonai problémái 1710–1711-ben

feltüntetni Rákóczit, mint aki a békés megoldás ellensége volna. Törekvése éket verni a felkelés két vezéralakja közé ! Rákóczi valószínű a béke problémájának előtérbe kerülése hatására is fogalmazza meg az „Egy igaz magyarnak hazája dolgai felől való elmélkedése" c. írását.

12 Ebben elemzi Bécs magyarellenes politikáját és Magyarországgal kapcsolatos elgondolásait, aminek célja, hogy „hogy lehessen a magyar nemzetet állandó jobbágyi birodalma alá hozni."

13 Ugyanakkor azon töpreng, hogy milyen úton lehetne a nemzet sorsát kedvező irányba terelni, és jut el arra a következtetésre, hogy a bécsi udvarral folytatott hadakozásnak csak ünnepélyes békekötéssel szabad végződnie. 14 A politikai jellegű tárgyalások magas szintre hágtak, midőn Rákóczi és Pálffy Károlyi kíséretében Vaján találkoztak. Pálffy előzékeny hangon közölte a fejedelemmel Bécs álláspontját. Amint Rákóczi írja : „... egyedül maradván Pálffyval, miután a császárnak irántam való szíves hajlamáról biztosíta, sürgetőleg kért: írnék ezen fejedelemnek egy felsőbbségét elismerő levelet, mit ha megteszek, biztosíthat, hogy a császár megadandja úgy a nemzetnek, valamint az erdélyieknek mindazon szabadságait, melyek a törvényeken alapulnak, s egyszersmind általános amnesztiát mindazoknak, kik még fegyverben vágynak; a mi pedig saját személyemet illeti: nincsen oly becsület, méltóság, kedvezés, vagyon, a mit — kivévén az erdélyi fejedelemséget — ne reménylhetnék. Vegyem azért — esedezék — komolyan tekintetbe ügyeim állapotát; mert ha elhanyagolom a háborúnak oly szerződéssel való befejezését, mely a nemzet törvényeit és szabadságait biztosítja, minthogy fegyverrel való legyőzetésünk kétségtelen, — a császár tanácsa könnyen ürügyül fogja e körülményt használhatni összes törvényeink eltörlésére ..." 15 Rákóczi 1711. február 12-én Salánkon részt vett a szenátus ülésén és beszámolt a Vaján tartott találkozóról, amit a résztvevők helyeseltek.

16 Ez alkalommal is világosan kiütközött a szabadságharc eddigi 12. Arhivum Rákoczianum, I.o. III. k. 198-202. 13. u.o.14. Márki S.,i.m. III. 147. 15. Rákóczi fejedelem emlékiratai... 290. 16. u.o.292.