„…kedves hazám boldogulása munkáját kezébe adom…”. Történészek a szatmári békéről: „árulás vagy reálpolitikai lépés”. Szatmárnémeti konferencia (Nyíregyháza, 2003)

R. Várkonyi Ágnes: A nemzetközi garancia és a generális (A szatmári béke történetéhez)

érkezett" volna, vagy ezekben a napokban „idejét tehetetlen várako­zással töltötte " volna. 29 Károlyi ezekben a napokban is tettrekész, tevékeny. Még nem zárult le az a terv sem, hogy személyesen megy Rákóczi nevében Bécsbe tárgyalni. Külön véleménye lényeges kérdésben, úgy tűnik, csak abban van, hogy ö nem Lengyelországba, hanem Erdélybe kí­ván visszavonulni. Ezúttal nem követhetjük a tárgyalások további menetét. A császá­ri udvarban a különböző csoportok közötti harcok változását. Nem szólhatunk a nemzetközi garancia esélyeiről sem. Nem ismertethet­jük itt a császári körökben keletkezett és a nemzetközi garanciát el­ítélő röpiratot sem. Károlyi véleményének változásával sem foglal­kozhatom ebben a szűkre szabott írásban. További súlyos kérdések még tisztázásra várnak. Közös megbeszélésekre, tárgyszerű vitákra. Célom nem volt több minthogy hozzájáruljunk, hogy elfogult­ságok nélkül, a maga valóságában ismerjük meg ezt a nehéz idősza­kot, a magyar társadalom közös nagy vállalkozását lezáró megegye­zést, ahogy az történt, ahogy megtörtént, és tárgyszerűen tudjuk kö­vetni a történelmi személyiségek döntéseit. Úgy vélem, a ma élők, a 20. század szülöttei fizették meg az árát, hogy az előző nemzedékek nem ismerhették meg a békekötés valódi kultúráját, s tudatosan vagy öntudatlanul hagyták, hogy elringassák őket a kuruc-labanc álmok. Vizsgálataim értelmét a folytathatóság­ban látom. És abban, hogy Trianon előtt a szatmári béke volt az utolsó békekötés Magyarország történetében. 29. BÁNKÚTI, 1981. 78.-KOVÁCS, 1988. 109.

Next

/
Thumbnails
Contents