„…kedves hazám boldogulása munkáját kezébe adom…”. Történészek a szatmári békéről: „árulás vagy reálpolitikai lépés”. Szatmárnémeti konferencia (Nyíregyháza, 2003)

R. Várkonyi Ágnes: A nemzetközi garancia és a generális (A szatmári béke történetéhez)

Mérlegelve Rákóczival egyetértő véleményét, két körülménnyel számolhatunk. Európa kimerült a hosszú háborúban. A kontinensen végigkaszált a pestis. A francia csapatok leromlottak, Angliában a kincstár kiürült, kormányváltozás zajlott le és a City urai mielőbb be akarták fejezi a háborút. A Habsburg-kormányzat súlyos államadóssággal küzdött. A magyarországi csapatok állapotáról az elfogultsággal nem vádolható Löffelholz jelentései egybevágnak Pálffy jelentéseivel: „ a mi katonáink hihetetlenül sokat szenvednek a leírhatatlan kemény időjárásban, a szolgálat agyonfársztja őket, annál inkább mert nem lehet őket kellően élelmezni, még kenyerük is alig van. Sokan oly gyengék, hogy alig tudnak feltápászkodni. Nemrég két gyalogos a tábori őrsön a fáradtságtól összeesett....A lovak is a lehető legrosszabbul vannak ellátva...agyonfárasztott csapatok, kimerült lovak... " Ugyanakkor fenyegető rém a török támadás veszélye.

20 Magyarország társadalma ugyancsak kimerült a nyolcéves háború és két hadsereg eltartásának terhei alatt. A szenátushoz és Károlyihoz is eljutottak Ung, Ugocsa, Máramaros, Kraszna vármegyék panaszai: „a szegénység tehetetlen" , „éhelhalásra jutott." 21 A lényeg, hogy a béketárgyalások megkezdéséről hosszas nemzetközi előkészítés után Rákóczi és a szenátus döntött. Rákóczi a szabadságharcot azzal a feltétellel kezdte el, hogy Magyarországot és az Erdélyi Fejedelemséget befoglalják a spanyol örökösödési háborút lezáró univerzális békébe. Ha nem vesszük tudomásul, hogy a béketárgyalásokat az univerzális békébe foglalás koncepciójával Rákóczi indította el, akkor Károlyi tevékenysége hiányos, vagy torz formában tűnik elénk. Érthetetlen lesz, vagy a történész legjobb tudása szerint is tanácstalanul rakja egymás mellé a forrásrészleteket.

22 A fegyverszüneti tapogatódzásokat a szerencsi szenátusi döntés értelmében Rákóczi megbízásából kezdte meg. Károlyi olvasottságáról könyvtáráról kevés konkrét ismerettel rendelkezünk. Bizonyos, hogy nem csupán ösztönösen cselekvő államférfi volt. Elemi ismeret ebben az időben, hogy az egyéni boldogulás ország, állam nélkül lehetetlen. S ha nem is forgatta a békekötések kézikönyveit Lipsiust, vagy Grotiust, 20. Közli: MARKÓ Árpád 21. LUKINICH, Századok, 1924.419-420. 22. Vö:LUKINICH, 1925.207-209.