„…kedves hazám boldogulása munkáját kezébe adom…”. Történészek a szatmári békéről: „árulás vagy reálpolitikai lépés”. Szatmárnémeti konferencia (Nyíregyháza, 2003)

Beke Pál: Szelíd településfejlesztés. A szatmári határmenti együttműködés tapasztalatai

vagy egyszerű lett volna. Bezárt kisebb üzemek, megszüntetett bányák, nagyfokú munkanélküliség, elrontottnak vélt és ítélt, kilátástalanná nyomorodott életek. Az elköltözés is megindult volna, ha találtak volna fizetőképes keresletet lakásaikra és házaikra az ottaniak, de hát mint ez nálunk is tapasztalható, a válság sújtotta helyre senki sem vágyik. A tájékozódással töltött napok közben észlelte a vendég a városka mellett húzódó csatornát, amelyen föl- s alá közlekedtek a bárkák. Évtizede így hajóztak azon. Mindenki untig ismerte, senki sem törődött velük. Nem volt miért megállniuk, hiszen nem vezetett ide fontos út, nem volt vasútállomás, így átrakó sem kerülhetett oda. Sohasem volt ott fontos üzem, nagy tömegű mezőgazdasági áru, amit el kellelt volna vinni. Egy bárkajavító műhellyel kezdték. Idővel bővíteni kellett. Büfére, később étteremre, végül szálláshelyre lett szükség. Később mindezekből egyre több. Egy kamionos vállalkozó is megtelepült. Idővel egyre több szállítanivalója akadt. Hamarosan nagyobb kikötőt építettek. A „kitörés" persze bizonyosan versenyfutás is az esetleg hasonló helyzetben lévő településekkel. Bizonyos, hogy a prosperitásának első grádicsához érkezett városka szomszédai is megtehették volna ugyanezt. De nem tették. Arról nem szól a fáma, hogy velük mi van, de gyanítható, hogy esetükben is fellelhető olyan belső tartalék, adottság, erőforrás, amely más úton-módon kimozdíthatja őket elesettségükből. Egy határmenti település a „különleges gazdasági övezet" kölcsönös, ide- és odaát egyaránt megpályázandó státuszára vágyik, amely reményeik szerint a határtól független. Ez mindkét országban hasonló előnyöket biztosítana a térségnek: kölcsönös vám- és adózási kedvezményeket adna. Másutt repülőtér kialakításában gondolkodik az önkormányzat, amely két ország városainak (és piacainak!) gyors elérését, illetve árujuk Budapestre irányuló gyors továbbítását tenné lehetővé. A harmadik szabadegyetemet szervez bel- és külföldi szakembereknek, települési vezetőknek az együttműködés útját kölcsönösen keresve. A negyedik a vasúti pályát hosszabbítaná, amellyel átmenő teher- és személyforgalmat teremtene. Az ötödik évek óta kö-