„…kedves hazám boldogulása munkáját kezébe adom…”. Történészek a szatmári békéről: „árulás vagy reálpolitikai lépés”. Szatmárnémeti konferencia (Nyíregyháza, 2003)

Beke Pál: Szelíd településfejlesztés. A szatmári határmenti együttműködés tapasztalatai

attrakciónak, vélhetően azért, mert Magyarország mindegyiknek híjával van. Ám érdekes: a Fertő-tó körül a csend is érték. A tiszta víz, a jó levegő is az. És az autóktól mentes táj. A barátságos hang. A tiszta utca, ágynemű, abrosz. Bizonyára a fészkelő madarak, a szabad horgászat, a nádi végtelen csónakkal bebarangolható ösvényei, a fürdés lehetősége, a gazdag programkínálat is vonzó, de hát ez utóbbiak azért még sok helyütt elérhetők. Valami hasonlót akartunk Szatmárban annál is inkább, mert csend, víz, füvek, fák, madarak, virágok, jó levegő, autómentes táj, barátságos hang ott is akad. A tisztaság még ugyan hiányzik, ám amott sem máról-holnapra érték el azt. S bár nincs elegendő panzió, étterem, kávéház, presszó, borozó, söröző, bár, bolt, kiépített és táblázott kerékpárút, térkép, kistáj i-települési bédekker, megjelölt turistaösvény, kerékpár-és csónakkölcsönző, kerékpárjavító, esőház, útbaigazító-magyarázó tábla sem, de mindezt mind meg lehet csinálni. A szükséges szakembereket is ki lehet képezni. És hibádzik a víz tisztasága, de a közös érdek alapján ez bizonyára előbb-utóbb megoldható.

2 Ám az igazi vonzerőt nem e kistájak (mint már említettem, itthon csak nyúlfarknyi) békéje és nyugalma jelenti, hanem éppen a Romániához került részekkel való együttes fejlesztése. Az alföldi vidék odaát hamar véget ér, az Avas nagy, északi lejtős hegyei (a Túr forrásvidékén) igazi síparadicsomot jelenthetnek, a kányaházi víztároló (s a határmenti „Hódosoknál" létrehozandó újabb) a vízi-sportok kedvelőit vár(hat)ják. Eközben a magas hegyekben lévő forrásvidéktől a tiszai bukógátas torkolatig a Túr töltésén megépítendő kerékpárúton végigkerekezni, esetleg a Túr hátán kenuval utazni ugyancsak különleges élvezet! Nem beszélve a Károlyiak által száz éve lecsapolt, de helyenként a természet által azóta már visszafoglalt Ecsedi-lápról! A vízzel való gazdálkodás (értsd: vízbőség esetén az erre megfelelő területeken a víz visszatartása) a mai spontán folyamatok helyett a területet felér2. A leendő turisztikai marketingmunkának ki kell terjednie majd a topográfiai ismeretekre is, hiszen a Szamos-tiszai ciánszennyezés során kiderült: még a médiákban dolgozók sem voltak ott a Magyarország földrajzát tanító általános iskolai órákon, s ezt a tájat is besorolták ország-világ előtt a katasztrófa-sújtottak közé. A nagy külhoni nyilvánosságot is kapott mérgezés így nem tett jót az abban érintetlen, bár közeli, de más vízgyűjtőből táplálkozó tájnak sem.