„…kedves hazám boldogulása munkáját kezébe adom…”. Történészek a szatmári békéről: „árulás vagy reálpolitikai lépés”. Szatmárnémeti konferencia (Nyíregyháza, 2003)

Mandula Tibor: A szatmári békét követő sváb telepítések és azok jelentősége

benépesítése kizárólag a szomszédos sváb községekből való átköltözések folytán ment végbe. Károlyi Sándor és utódai ezekkel a telepítésekkel kizárólag csak gazdasági célokat igyekeztek elérni. Szorgalmas, munkaszerető jobbágyot nyertek a sváb telepesben, aki földesurának becsületesen adózott és teljesítette úrbéri szolgálatait. Tehát a Károlyi grófok egy századot meghaladó telepítési munkája nem volt hiábavaló. A rengeteg pénzáldozat meghozta gyümölcsét, az egykor elhagyott pusztatelkeken virágzó községek épültek, s a hajdani kopár mezőket termékeny földekké változtatta a telepesek kitartó munkája. A század elején Móricz Zsigmond íróként bejárta az akkori Szatmár megye falvait, hogy egy átfogó monográfia számára elkészíthesse Szatmár vármegye népe című dolgozatát. Figyelt a telepes falvak gazdasági, szellemi életére, építkezésére. A sváb házak jellegzetes vonásának találta, hogy a melléképületeket a lakóházzal egy fedél alá helyezték el, s így a gazda az egész telkét bejárhatta, anélkül, hogy sárba lépett volna az eresz alól, a tornácról. Asztalos György 1892-ben megjelent könyvében - Nagykároly rendezett tanácsú város története 1848-ig - példaképpen állítja olvasói elé a sváb lakosságot, ami annál inkább figyelmet érdemel, mivel egy református lelkész dicséri a római katolikus telepeseket. Asztalos szerint „munkára termett szorgalmas és vagyonos nép, senki másét nem irigyli, a magáét nem hagyja. Szavát mindig betartja, családi élete szűziesen tiszta, elesett lány köztük ritkán fordul elő, mert nekiek elemek a munka. Papját, elöljáróit tiszteletben tartja, s azok iránt felvállalt kötelezettségeit pontosan teljesíti. Sváb rabokat a fogházban ritkán lehet találni." Az új telepesek az óhazából hozott szorgalommal fogtak hozzá, új hazájuk kenyeret ígérő földjének megmunkálásához. Új élet kezdődött a falvakban, az eddig lakóhelyül szolgáló viskószerű házak rendre eltünedeztek. Az óhazából betelepült mesterek tervei szerint a későbbi években már a növekvő igények alapján épültek az új lakóházak és a gazdasági melléképületek. így az 1900-as évek elejére már mutatós falukép van kialakulóban. A sváb telepesek megkülönböztetett szerepet töltöttek be az általuk kapott helységek gazdasági életében, hozzájárultak a földmüvelés, az állattenyésztés, főleg a lótartás elterjesztéséhez, az általuk hozott népszokások megőrzéséhez. A svábok