„…kedves hazám boldogulása munkáját kezébe adom…”. Történészek a szatmári békéről: „árulás vagy reálpolitikai lépés”. Szatmárnémeti konferencia (Nyíregyháza, 2003)

Köpeczi Béla: Rákóczi és Károlyi

Ami az angol közvetítést illeti, az utrechti béketárgyalásokon erre sor került, de Ausztria innen hamar kivonult. Hiába jelentette meg Klement János Mihály iratát Az erdélyi fejedelemség jogainak levezetéséről, az erdélyi kérdés szóba sem került. S ez történt 1714ben a rastadti béketárgyalásokon is, ahol Villars marsall és Savoyai Jenő találkoztak, s ahol XIV. Lajos ugyan felvetette azt a kérdést, vagy legalább a bujdosó magyarok vagyonának visszaadását, de a katalán ügy miatt erre sor nem került. Azt lehet megállapítani, hogy a külföldi segítségkeresés nem járt eredménnyel, de nem azért, mert a fejedelem nem harcolt volna érte. Máig sem lehet tudni, hogy a szabadságharc meghosszabítása nem hozhatott volna-e előnyösebb szerződést a bécsi udvarral. Ha arra a kérdésre kell választ adnunk, hogy Rákóczi idealista volt-e, Károlyi pedig reálpolitikus, a válasz nem egyszerű. Károlyi reálpolitikus volt, hiszen az ország reménytelen helyzetében elfogadta a Habsburg-ház uralmát, a háború után az áhított békét, és ezzel együtt a nemesség kiváltságainak elismerését. Tette morálisan elítélhető, hiszen kettős játékot játszott: a fejedelmet bizalmáról biztosította, közben letette a hűségesküt a császárnak. Ez a reálpolitikai lépés több mint egy évszázadra volt érvényes, fenntartotta ugyanis a feudalizmust, s ezzel - Szekfüvel egyetértve - hozzájárult Magyarország politikai, gazdasági és szociális elmaradásához. Rákóczi kétségtelenül idealista volt, én inkább úgy mondanám, hogy moralista. Széleskörű ismereteit felhasználva, abban reménykedett, hogy külföldi segítséget kap, és visszaállíthatja az önálló Erdélyt. Ebben tévedett, de haláláig kitartott mellette, mert ezt a megoldást Magyarország számára is előnyösnek tartotta. A válasz tehát kettős: az emberi természet jobban szereti a politikában a moralitást, mint a reálpolitikát. Ez még akkor is így van, ha az utóbbi érvényesül.