Thesaurus solemnis. Barátok, munkatársak, tanítványok köszöntik a 90 éves Balogh Istvánt (Debrecen–Nyíregyháza, 2002)

Für Lajos: A Bossányi-hagyaték összeírása, 1765.

Lényeges eltérés a keresztúri körzetbe eső Kis-Hont megyei parasztok és a 12 Gömör megyei falu jobbágysága között sem a helyzetüket, sem a szolgáltatásaikat illetően nemigen volt. Dézsmát ők sem adtak semmiféle gabonából. Robotolni szintén a keresztúri majorságba jártak. Egyik-egyik falu jobbágyai itt is kisebb részben ekével és gyalogosan, nagyobb részük viszont csak gyalogul szolgáltak. Teendőik is ugyanazok voltak, mint a szomszéd megyebelieké. Szántás, kaszálás, aratás, betakarítás és „ortás". A kötelező ajándékok szintén megegyeztek, azzal a különbséggel mégis, hogy az ottani jobbágyasszonyok nem tartoztak fonni az uraságnak. A „Dátziákat" illetően kisebb eltérést a bisztrai jobbágyok esetében jegyeztek fel, akik a császármadár, tyúk stb. mellett még egy egész házhely után „1 kila zabot" és a jobbágyok együttesen egy őzet (vagy annak pénzbeli váltságát) voltak kötelesek adni évente.

26 Az átlagostól eltérően enyhébb terhek nyomták Striss (vagy Sztrisso falu tót ajkú parasztjait, akik a Kereszturon teljesítendő gyalogroboton kívül semmiféle dézsmát és ajándékot nem adtak.

27 Gömör megyében is akadt két olyan település, mégpedig Ratkó bányaváros és Szuha falu, amelyeknek parasztjai „semmiféle robotozást nem tesznek, sem pedig semmi aprólékos urbariális Datziát vagy Désmát nem adnak." Mondhatni a földesúri adózás alól tehermentesítették őket.

28 Jellegzetes előnyt élvezhettek a bisztrai parasztok, akik „ az erdőkben sok szenet égetnek a Hámorokhoz, melytől csak a parasztok veszik a hasznot. " Vagyis a földesúri regálét képező faszénégetés után a földesúrnak semmit nem fizettek. Ezzel szemben jellegzetes többletterhet kellett viselnie Ispán-Mező falu jobbágyainak, akik - a robotolás és az ajándékok mellett - mivel azok „kőfaragók", ezért „esztendőnként tizenegy ezer sindelyt, szeget szoktak fizetni. "

29 Az egyes falvak áttekintése után a vagyonfelmérésben részletes leírás olvasható a keresztúri majorság lakó- és gazdasági épületeiről, az állandóan alkalmazott cselédekről, a művelés alatt álló szántókról és rétekről. Bemutatásukra a 26 „Egy kila" az űrmértékben kb. ugyanannyit tett ki, mint a térmértékben (amennyi vetőmagra volt szükség egy kila föld bevetéséhez), vagyis hozzávetőlegesen 60-70 liter - nagyjából egy pozsonyi mérőnek megfelelő - zab mennyiséget kellett ajándékozniuk. Lásd Bogdán, 1987. 96.; illetve: R.L. i.h. 29. fol. 27 R.L. i.h. 41. fol. 28 Noha a szuhai jobbágyoknál annyit mégis följegyeztek, hogy „egyedülaz őz vakságra egy-egy garast adnak". Lásd R.L. i.h. 33-35. fol. 29 Ispán-Mezőn két negyed és két fél házhelyes jobbágya volt az özvegynek. Igaz, hogy ez a négy jobbágy a másfél házhelyes jobbágyi illetősége mellett még kapott az uraságtól másfél házhelyes pusztát is, a zsindelyadót ennek fejében kellett teljesíteniök. Lásd R.L. i.h. 36-37. fol.