Thesaurus solemnis. Barátok, munkatársak, tanítványok köszöntik a 90 éves Balogh Istvánt (Debrecen–Nyíregyháza, 2002)

Für Lajos: A Bossányi-hagyaték összeírása, 1765.

stb.) alatt. E tekintetben sem a törvényes rendelkezés, sem a szokásrend nem követett, mert nem is követhetett egységesen alkalmazható eljárást. Ha egy településen egynél több volt a nemes tulajdonosok (főként a helyben lakó és a „bebíró", extráneus földesurak) száma, arra nézve nem alakult ki olyan általános szisztéma, hogy a „Compossessor Urak" egy-egy arányrésze hogyan lenne meghatározható a valóságban is. Volt, hol az „intra villanum", a falu belsősége alapján próbálták megszabni az illető arányrész után járó vagyont. Vagyis annak alapján vélték megmondani, hogy egy-egy földesúr arányrésze alatt mennyi házhely vagy mennyi belső telek és ház, avagy mennyi és milyen „minőségű" jobbágycsalád (telkes és zsellér) értendő. És természetesen azt is, hogy az öszszeírás időpontjában név szerint kik is az ő jobbágyai. Voltak helyek, régiók, ahol a jobbágyok által használt belső és külső vagyon, a beltelek és annak „appertinentiája" együttesen alkotta az arányrészt. A külső tartozékok alatt persze kizárólag csak a jobbágyok egyéni használatában álló, illetve a művelésbe vont majorsági szántó- és kaszáló-(rét)földeket értették. A döntő szempont azonban ez esetben sem maga a föld, nem a földterület, a földtulajdon térmértéke, nagysága volt, hanem az, hogy mit hozott a nekik jutó földeken élők-gazdálkodók által nekik teljesítendő járandóság, mit a szolgáltatások (robot, kötelező ajándékok stb.), és mit a majorsági földek haszna. Egyszóval az „arányrészük" nagysága alapján, nagysága után húzott, beszedhető jövedelmek értéke, mértéke volt a fontosabb.

16 Még kevésbé játszott szerepet a földterület nagysága-térmértéke az egyes települések határában fekvő ún. közös használatú földek: a hatalmas kiterjedésű legelők, erdők, „mocsaras rétek", zsombékos-szikes földfoltok, rekettyések és füzesek tekintetében. Az ilyen földek esetében a különböző arányrészeket birtoklók egyik-egyik arányrész-egysége egyáltalán nem a szóban forgó föld, mint valóságos terület élt a tulajdonosok gondolkodásában, tudatában, hiszen ez az arányrész nem a korban használatos térmértékek segítségével felmért földterületet, hanem mintegy „eszmei" értéket, egy bizonyos „portiót" képviselt. Másként szólva senki nem tudta volna megmondani, hogy ezekből a földekből a neki jutó, az általa birtokolt - fél, negyed, nyolcad stb. - arányrész alá megmérhetően - mérőkben, láncokban, kötélben, vagy holdakban megadva - mekkora földterület is tartozhatott. Az arányrész természetszerűleg magában foglalta a nemes úr - rendi értelembe vett - tulajdonjogát, ám ennek a jognak - a rendi korszakban A témakört több tanulmányában is érinti Szabó István. Közülük ezúttal kettőre utalnánk: Szabó István: A nemesség és parasztság osztályviszonyai a XVI-XVIII. századokban. In: Uő: lobbágyok, parasztok. Bp., 1976., Uő: Ugocsa megye. Magyarság és nemzetiség. I. sor. Bp., 1937. 85-89., 133-137.