Thesaurus solemnis. Barátok, munkatársak, tanítványok köszöntik a 90 éves Balogh Istvánt (Debrecen–Nyíregyháza, 2002)

Kiss András: Debrecen és Kolozsvár közötti szálak a XVI. század második felében

háromságos" atyafiakat megintik, hogy ha a város bevett vallása ellen praktikáinak, megzabolázzák őket.

7 A hitviták éveinek ebben a hevében a kálvinista Debrecen és az unitárius Kolozsvár között a disputákon kívül nem is lehetett más kapcsolat. Ezen a helyzeten csak a XVI. században elsőként Báthory Gábornak, majd az őt követő fejedelmeknek a reformátusokat támogató intézkedései jelentenek változást és teszik lehetővé a már említett XVII. századi kálvinista jellegű kapcsolatokat. Más a helyzet a mindennapi kenyeret, az életvitelt biztosító mívesség és kereskedés terén. A mesterség folytatása, elsajátítása, az elkészített „mívek" eladása, valamint a portékák értékesítése más piacokon, illetve behozatala az országba nem szűnhetett meg a hitbeli különbözőségek miatt. Éppen ezért, ezen a téren továbbra is megmaradtak és a körülményeknek, igényeknek megfelelően alakultak Debrecen és Kolozsvár kapcsolatai, bár ezek nem mindig mutathatók ki egykönnyen. Részben azért, mert a XVI. századi céhanyag elég hiányos, részben azért, mert ezt a századot illetően az áruforgalom olyan gazdag nyilvántartásai, mint a harmincadjegyzékek, amint látni fogjuk, Kolozsvárt csak 1599től állnak rendelkezésünkre. így az összekötő szálak, a kapcsolatok forrásai Kolozsvár viszonylatában leginkább a XVI. század második felében folyamatosan vezetett törvénykezési jegyzőkönyvekben találhatók. Viszont ezekben, jellegük következtében, a kapcsolatok azon eseteire találunk adatokat, amikor a felek között viták, pereskedések merülnek fel. Ami azt jelenti, hogy adataik csupán jelzésértékűek és nem kimerítőek a nagyobb számú, zökkenőmentes, a törvény elé nem kerülő kapcsolatokat, ügyleteket illetően. Ami Debrecent illeti, magisztrátusi jegyzőkönyvei a kolozsvári törvénykezési jegyzőkönyvekhez hasonló forrásai a kapcsolatoknak. A céhes élet területéről a kapcsolatok a „mívek" értékesítésén kívül többnyié a mesterség elsajátítása, a vándorévek viszonylatában nyilvánvalóak. E tekintetben leginkább a két városbeli ötvöscéhnek a kapcsolatai ismertek.

8 (Ez annak is tulajdonítható, hogy a kolozsvári ötvöscéh XVI. századi anyaga elég gazdag.) Az idézett irodalomban feltüntetett szoros kapcsolatokat (egymás közötti tanácsadások, az elkészített remek kölcsönös elfogadása a két céh részéről, az 156l-es kolozsvári céhszabályzat pontjainak „az inasoknak meg tartásokban, szegodsegekben teob dolgokkal egietemben" 1563-ban történt megküldése stb.) az az 1590. július 18-i levél is igazolja, amit „az Debretzenj eottwoss mesterek" 7 Uo. 282.; Vö. Jakab, 1888. 444. 8 Nóvák János: A kolozsvári ötvöscéh a XVIII. századig. Kolozsvár, 1913. (a továbbiakban Nóvák, 1913.) 41-46.; Goldenberg S.: Clujul ín sec. XVI - Productia si schimbul de márfuri. Bucuresü, 1958. (a továbbiakban Goldenberg, 1958.) 86., 96., 238.